Gyászol a filmvilág: meghalt a világhírű magyar rendező

Herskó János halálhírét egy közeli barátja erősítette meg a hvg.hu kérdésére, miután egy Facebook-csoport falán órákkal ezelőtt megjelent az információ. A filmrendező tegnap Magyarországon hunyt el hosszú betegeskedés után.

Herskó János 1926-ban született Budapesten. Kezdetben Gertler Viktor Kossuth-díjas filmrendező iskolájában tanult. (Gertler olyan filmeket rendezett, mint az 1956-os Dollárpapa, az 1960-as A Noszty-fiú esete Tóth Marival, vagy Az aranyember, ami 1962-ben készült el.)

Herskó 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ezután ösztöndíjjal Moszkvában tanult, a Filmművészeti Főiskolán. Egy ideig a Hunnia Filmstúdió vezetője volt, majd 1970-ben emigrált, családjával Svédországban telepedett le.

Távozásakor búcsúlevet írt, melyet honlapján Gervai András is idéz. Ebben Herskó úgy fogalmaz: „Nagyon nehéz volt elhatározni, és most még nehezebb „pontosan és röviden” leírni az okokat, amelyek arra késztetnek, hogy ne térjek vissza többé Magyarországra. (..) Megpróbáltam megfogalmazni az objektív okokat. A politikaiakat: Hruscsov leváltásától Dubček kizárásáig. A szakmában, és az országban az utóbbi időben tapasztalható elkeserítő jelenségeket. Az ideológiai ellentmondásokat. (..) Egyszer dönteni kell: mi az, amit tud vállalni az ember, és mi az, amit nem. Mert különben csak növekszik benne az undor. Az undor önmaga és környezete iránt. És ez kicsinyes 'ellendrukkeré' változtatja. Így pedig, tovább csinálni nem szabad.”

Kétszer jutalmazták Balázs Béla-díjjal (1961-ben és 1964-ben), 2006-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. Filmjei közül emlékezetes az 1960-as Két emelet boldogság – egy frissen átadott házban lakók mindennapjairól –, Kaló Flóriánnal, Krencsey Marianne-nal és Domján Edittel a főszerepben. A Szevasz, Vera (1967) a hatvanas évekbeli magyar építőtáborok világát idézi: a főbb szerepekben Neményi Mária, Horváth Teri, Bálint Tamás és Mensáros László látható.