Gettótörténet

Pártszolgálatosok rontottak be a Zsidó Hitközség épületébe a nyilas hatalomátvétel első napján. Közölték: házkutatást fognak tartani. Domokos Miksa műszaki előadótól a páncélszekrény kulcsait követelték, nyilvánvaló volt, hogy egyszerű rablásra készülnek.

2015. augusztus 29., 18:10

Domokos – eredetileg mérnök, az első világháború idején többszörösen kitüntetett műszaki tiszt – Ferenczy László csendőr alezredest hívta telefonon. Ferenczy, akit korábban teljhatalommal ruháztak fel mindenféle zsidóügyekben, csak ennyit mondott: amit a zsidók kerestek, most megtalálják. És letette a telefont. Domokos viszont a már süket kagylóba pattogós jelentést rögtönzött, majd bólogatással nyugtázta a soha el nem hangzott választ. A nyilasokkal pedig közölte: az alezredes úr azonnal riadóautót küld, jobb, ha saját érdekükben sürgősen távoznak. A szedett-vedett osztagnak nem kellett kétszer mondani...

A sikeren felbuzdulva Domokos később kinevezte magát a gettó „katonai parancsnokának”, és engedély nélkül felöltötte tartalékosként megőrzött tiszti egyenruháját. A nyilasok egy idő után már nem mertek jönni – tudták, hogy a Zsidó Tanács épületét egy szigorú „vezérkari százados” vigyázza.

A történetet Lévai Jenő írja le 1946-ban publikált és 68 év után most ismét kiadott A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története című könyvében. A kötet legnagyobb érdeme, hogy a szerző annak idején összegyűjtött minden lehetséges dokumentumot; a birtokában voltak például a Zsidó Tanács jegyzőkönyvei is. Az alapos műből még az is megtudható, hogy a gettó közkonyháján a 0,3 négyzetkilométeren összezsúfolt mintegy 70 ezer embernek melyik napon mit főztek. 1944. november 23-án például reggelire rántott levest, ebédre kölest, vacsorára pedig kenyeret adtak, összesen 800 kalóriányit. A könyv pontos adatokat közöl a gettó halottainak számáról havi bontásban, míg eljut a 16 ezres összesítésig. Nélkülözhetetlen forrásmunka.

A könyvet Varga László és Dési János tanulmányai teszik teljessé. Vargától azt is megtudhatjuk, hogy Domokost (aki 1945 után a hitközség főtitkára lett) 1953. április 7-én azzal az abszurd váddal tartóztatták le, hogy részt vett Wallenberg meggyilkolásában. Sztálin már halott volt, ám (a zsidó) Rákosi még folytatta a tőle ellesett antiszemita tobzódást. A vizsgálatot augusztusban megszüntették, de a gyanúsítottakat csak novemberben helyezték szabadlábra. Domokost 45 kilósan szállították a Szent István Kórházba. A gettó hőse 1954 februárjában belehalt az ÁVO pincéjében elszenvedett kínzások következményeibe.