Filmfüggők könyve
495 oldalon át osztja meg velünk a szerző filmesztétikai gondolatait. Minden esztétának, aki ebben a zártkörű szakmai világban pályára lép, valami új kategóriával kell előrukkolnia, különben nem veszik komolyan. Nos, Bokor Pál Bazin Kracauer, Deleuze és a többi, az átlagolvasó előtt ismeretlen nevek gondolatköréből kilépve egy pofonegyszerű fogalommal lep meg minket.
Nem tudom, pontosan hányszor írja le kötetében a mozgás szót. Számolni kellene olvasás közben, de semmire se jutnánk a strigulázással. A józan paraszti ész közhelye, hogy a 20. század művészetének (és származékainak) központi fogalma ez az egyszerű kifejezés. Akkor mi benne az a szenzáció, amit ennyi oldalon át lehet „ragozni”, elemezni, fokozni?
Gyanítom, egy szorgos élet, egy termékeny filmmánia összeredménye ez a munka. Ilyen vastag filmes szakkötetet csak Király Jenő merészelt reménybeli olvasói elé tenni. Hosszú időre szól a leckénk, lehet lapozni, beleveszni, egyetérteni, hasonló filmmániás szakembernek olykor vitatkozni a szerző megállapításaival. Nincs itt helyünk, hogy méltóképp ismertessük, bíráljuk, netán vitatkozzunk a vitathatatlanul felkészült Bokor Pállal. Tankönyv is lehetne akár ebből a filmművészet diadalmas, aztán meg hanyatló korszakának példatárával operáló, mindenféle értelemben súlyos kötetből. Tartok azonban attól, hogy hiába olvasmányos A film mint mozgás című munka, ez az erénye a diákokat legfeljebb a szorgos fénymásolásra fogja ösztönözni. Behatóan tanulmányozni talán csak a magunkfajta filmőrültek fogják. De ők egész biztosan vissza-visszatérő használói lesznek.
(A film mint mozgás. Atlantic Press Kiadó.)
