Felperzselt föld

A polgárháborús országban kultúrák és durva kulturálatlanságok ütköznek, hitek és vakhitek, fanatizmusok miatt ölnek: maroniták, görög katolikusok, ortodoxok, síiták, szunniták, drúzok, örmények, szírek, hezbollahosok, iráni gárdisták, szélsőjobbos keresztény falangisták, palesztin gerillák fordítják egymás ellen a fegyvert. Bejrút romokban, hiába az elválasztó „zöld vonal”, az országban fékezhetetlen az erőszak, a menekülttáborokban öldökölnek, szomszédos országok és helyi hadurak rohamosztagai dúlják a városokat. Erőszak és kétségbeesés.

Regényes történet bontakozik ki a felvázolt történelmi romháttér előtt, a romantikus drámairodalom számos instrumentumával: történet a gonosz talált gyermekről, harc két ellenkező igaz ügyért – hogy csak Katona József korai műveinek témái között tallózzunk.

A jól fogadott és dicsért mű néhány jelenetében valóban emlékezeteset, maradandót fogalmazott meg (az autóbusz megsemmisítése, az asszonyok „kórusa” a szülőfaluban stb.), s egészében is leköti a figyelmet (Wajdi Mouawad színdarabja nyomán), ám épp csattanós végkifejletében fordul kiagyaltságba, ponyvásba a történet, s ezzel visszafelé elhiteltelenít sok mindent, amit már-már elfogadtunk. (Egyetlen konkrét példa, hogy azért elkerülhessük a poéngyilkosságot: vajon mi van beírva a főszereplő ikrek igazolványába születési hely gyanánt? Ha erre tudunk válaszolni, már vége is a történet titkának, regényességének. Persze, ha Hamlet akkoriban úgy dönt: nem tér haza Helsingőrbe, hanem filozófusként ott marad Wittenbergában, akkor hiába is erőlködött volna bizonyos William Shakespeare... No, de effélékkel ne játsszunk!)

Érdekes film, de nem hibátlan Denis Villeneuve-é. A legjobb idegen nyelvű filmek Oscar-díjának versenyében (mint franciául beszélő kanadai alkotást) nominálták.