Egy botrányos kiállítás ismétlése
A négy évvel ezelőtti kiállítást csak az nem nézte meg, aki nem jutott be, még azok is jegyet vettek, akik rosszízű, gusztustalan, felháborító, halott gyalázó kiállításról beszéltek. Megnézték szemlesütve, hogy tiltakozhassanak. Akkor háromszázezer ember volt kíváncsi a „Bodies”, a preparált testek látványára. Mondhatnánk tárlatot is, hiszen még életükben testükről lemondott kínai emberek, különleges eljárással örökéletűvé varázsolt testük, testrészeik, szerveik tekinthetők meg a Király utcában, a Vam Design Centerben.
Amikor az Úr megteremté Ádámot, annak oldalbordájából Évát, akkor senkinek nem jutott eszébe paradicsomi tárlaton bemutatni, milyen részletekből rakta össze a Mindenható legújabb teremtményét. Valószínűleg nem gondolta, hogy hiba csúszott a dologba. Ráadásul „szériahiba”. Csábítható volt, és hallgatott a kígyóra. Éva vitte az emberiséget a tudás felé. Onnantól kezdve illetéktelenül hajtotta a tudásvágy. A kiállítás szervezői ezt a tudásvágyat akarták kielégíteni, amikor bemutatják, miből is épül fel bűnös lelkünk hordozója. Akik pedig botrányosnak tartották mindezt, abban az illúzióban élnek, hogy felháborodásukkal lemoshatják magukról a mindentudás bűnét. Mert ugye négy évvel ezelőtt a felháborodók is kíváncsiak voltak, és elmentek megnézni, hogy felháborodjanak. Milyen bűnös dolog is az igazi emberi testrészeket mutogatni, holott műanyagból is elég lett volna.
Az eljárást Günter von Hagen 1977-ben fejlesztette ki. Lényege, kivonják a szövetekből a nedveket, a zsírokat, és műanyaggal töltik fel. Ettől szagtalan, és majdnem örökkévaló. Tehát műanyag. A kiállításon megtekinthető a tüdő belseje, az érhálózat és a hörgők elhelyezkedése. Ezt másként nem tudták létrehozni csak úgy, hogy ezekbe műanyagot juttattak be, majd lemarták a szöveteket. Ezen a kiállításon megdől az, hogy csak az orvosok, az orvostanhallgatók láthatják milyenek is vagyunk belülről.
Ilyenek vagyunk mi emberek, „szériahibásak”. Álszentek, prűdek. Az ember rendelkezhet arról, hogy testrészeit halála után donorként használhatják-e. Rendelkezhet arról is, hogy a tudomány szolgálatába állítja porhüvelyét. A többség viszont elutasítja ezt. Vajon miért? Irtózik a gondolattól, fél attól, hogy halála után már nem tud irányítani? Vajon tudjuk-e, hogy hány esetben mentett életet, a szervátültetés? Vajon tudjuk-e, hogy hány betegség okát, gyógyítási módját találták meg az orvosok boncolások következtében? Vajon ezzel hány életet hosszabbítottak meg? A szívátültetésről beszámol a sajtó, de arról, ki szívét adta érte, nem.
Nem merünk belegondolni, milyenek is vagyunk, milyen a testünk? Tökéletes. Legalábbis, ahogy a természet megalkotta. Aztán, ahogy cseperedünk, mi rontjuk el. Nézzük meg tehát, mit teszünk vele, mi emberek. Nézzünk, és lássunk a „vesénkbe”. Nézzük meg milyen „csúnya” részekből áll össze a viszonylag szép egész, például véreres szívből, duzzadt tüdőből, gusztustalan májból és veséből épül fel a szépségkirálynő. És az sem baj, ha látjuk, milyen az, ha beteg alkatrészeink ellenére akarunk netán egészségtől roskadozó „kirakatot” berendezni.
Mit nem adtak volna a reneszánsz idején a kor haladó tudósai egy legálisan megszerzett halottért, hogy felboncolhassák, hogy rájöjjenek, mégis miként működik az emberi test, s ezt a felismerést a gyógyítás szolgálatába állítsák. Az első, nyilvános boncolást Prágában tartotta Jeszenszky János 1600-ban. Négy napon keresztül mutatta a közönségnek a belső szerveket, s erről könyvet is írt. Érdekesség, hogy a holttest, egy halálra ítélt, felakasztott férfié volt, akinek kivégzését több nappal elhalasztották, hiszen a cél az volt: a test a boncoláskor teljesen „friss” legyen. Ám Leonardo da Vinci, a nevezetes prágai boncolás előtt majdnem száz évvel, lopta a hullákat, hogy pontosabb festői ábrázolásához szerezzen ismereteket. Mennyivel kevesebb lenne az emberiség, de Vinci munkája nélkül.
És mennyivel kevesebbek lennénk mi, ha nem látnánk ezt a kiállítást, nem néznénk meg testünket testközelből.
Érdemes megnézni a kiállításon, hogy mutat egymás mellet egy egészséges, és egy agyon dohányzott tüdő. A látvány kommentálni sem lehet. Akkora a kontraszt, mint a fekete és a fehér között. A dohányosok visszahőkölnek. Azonnal eldobják cigarettásdobozukat, az odakészített tárolóba. Ha csak annyi a kiállítás előnye, hogy minden századik dohányos megválik szenvedélyétől, már többet tettek a szervezők a társadalombiztosítás kasszájába, mint amennyit a kormány szeretne megtakarítani.
Kihagyhatatlan az agy, az egészséges és a beteg. Szintén egymás mellett. Vagy a halvaszületett 9, 19, 24 hetes magzat. Látni kell, hiszen elképzelni sem tudtuk, milyen az anya hasában a pici. Most testközelben megtekinthetjük.
A szervezők kifejezetten az iskolásokat célozták meg. Az ismeretterjesztő kiállítást a diákok csoportos jeggyel, elfogadható áron tekinthetik meg. Ám amelyik iskola a legtöbb csoportot viszi a Bodies-ra, az másfélmillió forintos ajándékot nyerhet a Vam Design Center-től.
Ha már kiűzettünk a paradicsomból a tudás miatt, akkor éljünk is ezzel.
Szép Zsuzsa
