Családi Együttműködés Nyilatkozatát minden nappaliba!

Pártunk és kormányunk úgy érzi célszerű beleszólni mindenbe, például a családtervezésünkbe is. Emlegetik a korfát, az elöregedő társadalmat, és ezekkel nehéz is vitatkozni. Viszont a magánszféra elvileg mindenkinek magánügye, és nem feltétlenül igényelünk egy Családi Együttműködés Nyilatkozatát kifüggesztve minden nappaliba.

Harrach Péter és a kereszténydemokrata saját képünkre formáló kommandó a szokásos pátosszal ugrott neki a családszabályozásnak: „évtizedekre határozhatja meg a magyar családpolitikát a hamarosan benyújtandó családok védelméről szóló sarkalatos törvény" – mondják, és én speciel egyáltalán nem rajongok az ötletért, hogy Harrach Péter szelleme grasszáljon a nappalimban évtizedekig, ha a családomról beszélünk. El tudom dönteni önállóan, hogyan neveljem a gyerekeimet, van saját elképzelésem az értékrendről amit közvetíteni akarok feléjük. Ennek meg nem része a tacepaó, amin tételesen fel vannak sorolva a gyerekeimmel szembeni kötelességek:

– tanulmányok folytatása,
– egészségtelen életmód kerülése,
– szülőkkel együttműködés kötelessége,
– szülő eltartásának kötelessége addig, amíg a saját gyerek ellátásának kárára nem megy.

A tanulmányok folytatása egyértelmű. Viszont az egészségtelen életmód tiltása máris fölvet egy rakás kérdést: innentől okozzunk lelkiismeret furdalást a csemetéinkben, ha benyomnak egy tábla csokit, elrágcsálnak egy csipszet, horribile dictu megisznak egy kólát? Legyen tilos körbelegelni a karácsonyfát? Vagy tiltsuk meg mondjuk a rollerezést, mert bukferenc közben leveri a térdét és az esetleges ellátása romba dönti az egészségkassza költségvetését? Nincs se foci se rohangálás, se bicajozás és gördeszkázás. Magyarul felhőtlen gyerekkor nincs, helyette lesz egységes és "egészséges" kereszténydemokrata szemléletű családmodell? Vagy mindeni nyomtasson ki egy arányosan kicsinyített példányt a kötelességlistából magának, hogy a játszótérről hazamenés ellen sírással érvelő gyerek orra alá lehessen dugni a lélektanilag megfelelőnek ítélt pillanatban: látod te, pernahajder, Viki bácsi és Peti bácsi szerint köteles vagy együttműködni velem!

Öröm az ürömben, hogy legalább egy olyan ember írja ezt a sok marhaságot, aki rendelkezik az igazi, eredeti, másolható modellel. Harrach Péter fia, Péter Junior követi a családi konzervatív hagyományokat, és a zuglói önkormányzatban Papcsák Ferenc irányítása alatt igyekszik a nagypolitikához szükséges rutint megszerezni. Az út amit apu kijelölt remek, a tanár is kiváló, Péter junior tanulmányi eredményei kimagaslóak, költségtérítés elszámolás tantárgyból máris vizsgázhat summa cum laude. Tényleg jó azt látni, hogy a szemünk előtt cseperedik az új generáció, aki az otthon kapott értékrendet maradéktalanul elsajátította, és sikerrel veszi a politikus lét buktatóit. Az a legfurcsább az egészben, hogy a családmodellt piszkálnák ezerrel, jogokról és kötelességekről beszélnek, de a gyerekvédelemről egy hang nem sok, annyi sem esik. Pedig abba éppen lehetne energiát fektetni, esetleg a hatékonyabb működéséhez forrást átcsoportosítani. Mert a hagyományos módon, így vagy úgy de működő családokat hagyni kellene békén, viszont a kirívó eseteket, a gyerekbántalmazásokat, családon belüli erőszakot meg kezelni kellene a mostaninál sokkal hatékonyabban.

Szégyen, hogy a szakemberek szerint a gyerekvédelmi törvény hatályba lépése óta soha nem álltak rendelkezésre azok a tárgyi, anyagi, személyi erőforrások, ami a törvény maradéktalan betartását lehetővé tennék. Szakemberhiány van, óriási a bürokrácia, túl sokáig szédelegnek az ügyek az egyes osztályok között, és a törvényben meghatározott 22 nap reakció idő az osztályok között is egy rossz vicc. Érdemes átolvasni kedves családmodellezők ennek a cikknek a végét, ahol a szakemberek maguk mesélnek a gyerekvédelmi rendszer buktatóiról.

Ha valamin, akkor ezen kellene villámgyorsan változtatni. Mert a hatékonyra kifeszített gyermekvédelmi háló, a stabilitás, a kiszámítható jogi környezet, a lényegesebb kedvezőbb gazdasági helyzet ösztönzően hathat a gyerekvállalási kedvre, a családmodellbe piszkálással ellentétben.