Budapest után Bécs

A kezdeményezés, amellyel tavaly a Klementz-nővérek elnyerték a 2010-es Év Fiatal Vállalkozója címét, mindezen előnyökön kívül mással is magára vonta a figyelmet. Nem elhanyagolható, hogy az első iroda, a Paulay Ede utcában, passzív ház. Alternatív a fűtés-hűtés, felszivattyúzott talajvíz adja az energiát, a tökéletes szigetelés pedig tartja a hőmérsékletet, újrahasznosított alapanyagokból készült minden, amit csak lehet ilyesmiből előállítani. Világos nagy terem a coworking tér – amelynek Kata és Panni a közösségi munkatér nevet adta – csinosak, és az unalmas szürke irodai berendezéshez szokott szemnek meghökkentőek a bútorok, vidám és fiatalos minden. Eközben pedig az itt „íróasztal-irodát”, azaz munkaállomást bérlők széleskörű infrastruktúrát kapnak, internettől a zuhanyozóig, tárgyaló helyiségtől a kávéig mindent, amire szükségük lehet.

Így van ez a kisebb Király utcai és Sas utcai

LOFFICE-banis – nyugtatnak meg a tulajdonosok – és ugyanígy alakítják ki a bécsit is, 200 négyzetméteren. A Paulay Ede utcai épület ritka szerencse, összesen 950 négyzetméter áll itt rendelkezésre, ebből a felső három emelet állandó irodaként talált bérlőkre - mondják, miután már letelepedtünk a szintén újrahasznosított fából készült jókora asztalnál az egyik tárgyalóban. A falakon vidám, színes festmények, valamennyi Szabó Gábor képzőművész munkája. Ez itt most az „ő terme”.

Kettejük közül Kata az idősebb, ő sincs még harminc. Jogot végzett, tanult külföldön is, ösztöndíjjal Heidelbergben, Bécsben. Panni közgazdász, neki London és később Linz a külföldi tapasztalat, nem csak gazdasági ismeretekben, hanem az újabb szerelem, a képzőművészet, a művészeti menedzsment vonatkozásában is. (Jelenleg művészettörténetet tanul az ELTE-n). Kata az egyetem elvégzése után ügyvédi irodában kezdett, majd médiajogra szakosodva a közszférában dolgozott. 2006-ban lehetőségük nyílt megszerezni a Zeneakadémia egykori kottanyomdáját, ezt az akkor romos hatemeletes épületet a Paulay Ede utcában.

Miközben éppen a legcélszerűbb hasznosításon törték a fejüket, képbe került egy akkor, 2005-2006 táján Amerikában szélsebesen terjedő divat, a coworking. Ez a magányos otthoni dolgozást felváltó első közösségi iroda egy San Franciscó-i ötletből született. Amikor az alapító felfedezte az előnyöket, világgá kürtölte. Megkezdődött és hamar népszerű lett a tudatosan kialakított coworking. Értelemszerűen lényegesen olcsóbb és egyszerűbb egyetlen, előre meghatározott számlát kapni hó végén, mely már tartalmazza az összes felmerülő költséget, mint a bérleti, közüzemi és takarítási díj, a közösen használt technikai eszközök és internet, titkárság és informatikus, nem beszélve a postacím lehetőségéről, a küldemények átvételének szervezettségéről. Van azonban, akinek ennél is fontosabb a társaság, a közösség.

Egymástól függetlenül munkát végző irodabérlőkből épül a közösség

Az épület tökéletesen megfelelt az elképzelésnek, a nem egyszerű felújítást, átépítést már ennek szellemében végezték, s jöhetett a berendezés, Kata és Panni érvényesíthette dizájn ötleteit, igénybe véve ebben járatos barátok segítségét. Amikor aztán minden készen állt, megnyílt az első coworking iroda – LOFFICE néven –, jött a dilemma: hogyan lehetne ezt az új szolgáltatást bevezetni egy olyan piacra, amelyen még a fogalom sem ismert.

Az iroda sajátos módon mindenekelőtt a berendezésével vonta magára a figyelmet, a dizájn tetszett, no meg a kapocs a kortárs képzőművészekhez. Érthető okokból a Klementz-nővérek ezt az érdeklődést ragadták meg, így az első fellelkesült cikkek lakberendezési lapokban jelentek meg, a kis kiállítások, rendezvények pedig bővítették azok körét, akikben az egyéb lehetőségek is tudatosultak. Jó egy év telt el, mire a közösségi irodatér már eltartotta magát, a siker, a munkájukat az inspiráló környezetben a korábbinál sokkal eredményesebben végző ügyfelek pedig szájhagyomány útján keltik azóta is jó hírét az immár három pesti LOFFICE-nak. Az alagsori termekben gyakoriak a sajtóértekezletek, van nyelvtanfolyam – mellesleg a saját ügyfeleknek is szerveznek különféle kurzusokat. A falakon pedig mindig újabb és újabb alkotások – ma már közel 60 kortárs művésszel tartanak szoros kapcsolatot, az intézménynek már kiállító teremként is rangja van.

Bécsben magyar munkavállalókat is várnak

Azt persze tudni kell, hogy a sikerért a testvérpár nagyon megdolgozik. Az első időben még a férfimunkát is legfeljebb baráti segítséggel végezték, maguk szállítottak, rendezték át szükség szerint a termeiket. Ma sem mondható, hogy túl sok a szabadidejük, pedig már több megbízható (alkalmazott) munkatársra számíthatnak. Ehhez képest nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a bécsi terjeszkedést elhatározták. Nagy szerencsével rátaláltak a megfelelő helységre, a Schottenfeldgasse-i egykori cipőgyár üresen maradt nagy csarnoka pont az a loft, amiből a pesti mintára kialakul a coworking iroda.

Ha a működési rendszer ugyanaz is lesz, azért a helyi adottságok miatt vannak eltérések. A bekapcsolódás a helyi kulturális életbe másodlagos, itt sokkal nagyobb hangsúly kerül arra, hogy az Ausztriában mostanában nagy számban új életet kezdő magyarok kapaszkodóra leljenek. A cégalapítást, a vállalkozás indítását megkönnyíti, ha van egy fix pont, mondjuk egy ”jó címen” lévő, minden irodai munkára felkészült hely, amely rendelkezésre áll. Kis- és középvállalatoknak, magyarországi (és persze bármely más országbeli) cégek ausztriai kiküldötteinek nyújtanak költséghatékony megoldást, anyagi lehetőségeikhez mért telephely megoldást, jobb esélyt a boldogulásra! Itt még nagyobb a szerepe a közösségteremtésnek, hiszen a kikerülő magyarok jó ideig magányosak, nekik aranyat ér a spontán tapasztalatcsere, az ismerkedés, közös ötletelés.

A Klementz-nővérek tudják mi vár rájuk. Ugyanaz a napi húszórás munka, mint a kezdet kezdetén, ráadásul nem is otthon, tetézve a saját vállalkozásindítási nehézségeikkel. Hetente váltják majd egymást - mert ugye a bécsi indulás miatt a pesti irodákat sem szabad elhanyagolni.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon