Az új nemzedék festői festői

A cím nem tördelési hiba, hanem szójáték. (Legalábbis szerintem.) Az eredeti szójáték persze a kiállítás eredeti címében rejlett (Jól festenek), de hát az ember csak nem utánozza a mások ötleteit. (Jolsvai kolléga szerint egyébként már az eredeti cím is utánzat, Tandori Dezső nyolcvanas évek elején írott krimi(?)je viselte azt a címet, hogy „Túl jól fest holtan”, és egy olyan festőművészről szólt, akinek halála után jelennek meg a legszebb képei: e tényt szembesítettem is az esemény ötletgazdájával, Kárpáti Tamással, ő azonban véletlen egybeesésről beszélt – vagy inkább olyasféle párhuzamosságról, ahogyan Popov és Marconi egy időben, de egymástól függetlenül feltalálták a rádiót –, elfogadtuk a Premier főszerkesztőjének válaszát, mindazonáltal arra intettük, ne csak a saját lapjában megjelenő Tandori-műveket forgassa a jövőben.)

Akárhogy is van, akárkit illet is az ötlet elsőségének dicsősége, ahhoz nem férhet kétség, hogy kiváló. Mert, valljuk be őszintén, kit hozna lázba, ha megtudná, hogy tizenkét fiatal festő kiállítja egy-egy újabb képét a Symbol étterem tetőtéri galériájában. Hát nem sokakat. Ám az már nyilván többeket, ha kiderül, hogy a tizenkét alkotó mindegyike csinos, fiatal hölgy. És az meg egyenesen tömegeket mozgat meg – mint ahogy tette –, ha még az is kiderül, hogy a tárlat megnyitódása után ők valamennyien átalakulnak festőből festőivé, és mint ilyenek főszereplői lesznek Fufavi Lilla divattervező performance-szal egybekötött divatbemutatójának, immár az étteremkomplexum tágas földszinti tereiben.

Na látják, így kell tömegeket verbuválni egy kortárs képzőművészeti eseményre.

A festők mindenesetre éltek a lehetőséggel – nemcsak a kifutón tették oda magukat, hanem a befutón is: ki-ki igyekezett a legfontosabb képét kiállítani.

A többi persze púder – de nekik az is jól áll.

Nádas Sándor