Árnyékok Dicsérete

Több mint 200 eseménnyel ünnepelte az angol főváros a design sokszínűségét és szerteágazó formáit. A London Design Fesztivál, melyen a Londoni Magyar Kulturális Központ is részt vett, közös platformot teremtett a kreatív alkotóknak, az önálló tervezőművészeknek és a design iránt érdeklődő nagyközönségnek. A sikeres alkotók és cégek mellett a legtehetségesebb fiatal művészek is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. Köztük volt a Magyarországot képviselő Bolygó Bálint, akinek munkája a Victoria and Albert Múzeum (V&A) “Árnyékok Dicsérete” című kiállításán kapott helyett.

Árnyékok Dicsérete

Az Árnyékok Dicsérete kiállítás a nevét Junicsiro Tanizaki japán író azonos című esztétika könyvéről kapta, melyben az író a tradicionális japán esztétikát a változással állítja szembe: a nyugati kultúrát a fénnyel azonosítja, míg az ázsiai kultúrát az árnyékkal szimbolizálja. A változás és a fény inspirálta azt a kiállítást is, amelynek keretében húsz európai dizájnert kértek fel, hogy alkotásaikkal mondják el gondolataikat a régi villanykörték kiiktatása és az új környezetbarát égők bevezetése alkalmából, öntsék kreatív formába a régi és az új, az árnyék és a fény viszonyát.

A kiállítás a világ egyik legnívósabb iparművészeti múzeumában kapott otthont: a V&A South Kensington páratlan, 3000 évet és több száz kultúrát felölelő iparművészeti gyűjteménye mellett a legfrissebb nemzetközi design-trendeket is bemutatja. Az Árnyékok Dicsérete az épület éppen renoválás alatt álló Jones Galériájában kapott helyet, mely Európa 1600-1800-as évekből származó tárgyait őrzi. A látogatók a múzeumnak ezen a lezárt, elsötétített részén saját felhúzható zseblámpájuk segítségével fedezhették fel a klasszikus tárlat és az új kiállítás különleges kontrasztjának atmoszféráját. A kiállítás humorral és eleganciával szemlélte a környezettudatosság kihívásait, és feltérképezte az alternatív világítás adta lehetőségeket, bebizonyítva, hogy a fényesebb nem feltétlenül jobb.

Bulb

Bolygó Bálint műve a Bulb (Villanykörte), egy optokinetikus szobor, amely környezetére különleges fényjátékot fest: egy nagy villanykörte (mely a világítótornyokban volt használatos) belsejében a világ térképe rajzolódik ki, és miközben lassan forog, a kontinensek amorf árnyékai vetülnek rajta keresztül a falra és a plafonra. A Bulb az ember és környezete viszonyát fogalmazza meg, a Föld törékenységét hangsúlyozza, és meglep azzal, ahogy a hétköznapi tárgyat új összefüggésrendszerbe helyezi, befolyásolva ezzel annak környezetét. Bolygó Bálint műve - az alkotóra jellemző módon - a tudományt a művészettel, a funkciót az esztétikával ötvözi, gyönyörködtet és elgondolkoztat.

„Mindig a fénnyel játszottam”

Bolygó Bálint családja révén került Nagy-Britanniába. Az edinburghi egyetemen tanult képzőművészetet, de már tíz éve Londonba költözött, itt rendezte be stúdióját, műtermét is, itt dolgozik azóta is.

Korábban is izgatta a fény, vagy a mostani kiállítás adta az apropót, hogy ezzel kezdjen foglalkozni?

Nem, én mindig is a fénnyel játszottam, nemcsak fotóval, de mozgó fényekkel is. Mindig ez izgatott.

Mi izgatja a fényben?

Az, hogy viszonylag kis forráspontból egy egész teret meg lehet változtatni. Méretben egész kis dimenzióval lehet játszani, miközben egész nagy tereket lehet befürdetni ezekkel a fényekkel, ennek a skálának az arányai nagyon érdekesek számomra.

Milyen út vezetett idáig?

Művészettel mindig foglalkoztam, egész kicsi korom óta. Edinburgh-ban az egyetemen szobrászatot tanultam. De már korábban is: mindenféle gépeket szedtem szét, kíváncsi voltam, hogy működik, mint gyerek, legóval játszottam – az építés és a kézügyesség mindig bennem volt, és később a mechanika, technika iránti vonzódást beépítettem az alkotásaimba is.

Az edinburghi egyetem jó alap volt egy művészpályához?

Mint várost, nagyon szerettem, jó diákváros és jó az egyeteme is. Jó volt ott tanulni. A váltás volt nehezebb: Londonban lenni úgy, hogy nem Londonban tanult az ember, az az elején egy kicsit nehezebb. De már tíz éve vagyok Londonban, itt a stúdióm is.

Mi foglalkoztatja, mi izgatja mostanában? Min dolgozik?

A természetes erők használatát és megjelenését szeretem megmutatni, amihez rengeteg mozgás és a fény-játék tartozik. A természettudomány alkalmazása különböző szerkezetekkel, a kinetikus folyamatok bemutatása – ez mind nagyon érdekel, miközben a művek kivitelezése is foglalkoztat. Fontos, hogy az ötletem és a kivitelezés közt ne legyen rés, hogy végig ott legyek és én tudjam megcsinálni mindegyik fázist. A mű vizuális jellege, az esztétika legalább annyira fontos, mint az alapötlet. Szobrászként közelitek ezekhez a tárgyakhoz is, izgatnak az arányok, az anyagok, szóval minden részletre odafigyelek.

Mit gondol, fog még valaha hagyományos szobrot alkotni?

Én hagyományos szobrokkal kezdtem, faragtam fát és követ is, és nagyon is élveztem, de most úgy látom, ha a szobrász az időt, mint újabb dimenziót is figyelembe veszi, akkor jobban lehet a tárgyakkal játszani. Ha van egy olyan tárgy, ami az időben megváltozik és igy a néző észreveszi azt az időt, ami lehet akár csupán pár perc, pár nap vagy akár hónap – akkor a három dimenziós tárgyból lesz egy négydimenziós élmény. Engem most ez érdekel.

A művész honlapja:

Ha további angol témájú cikkekre kíváncsi, akkor kattintson a