Aranymúzeum

Zelnik István tudatos ember, minden lépését megtervezi: jó kapcsolatokat ápol a sajtóval, portréja, életútja a mai olvasók előtt is ismert (lapunkban is bemutattuk őt korábban), a közvélemény arról a szándékáról is idejekorán értesülhetett, hogy fantasztikus gyűjteményét (aki arany álarcait látta néhány év előtt, már sejthetett valamit) magánmúzeumban kívánja bemutatni. S most, hogy a múzeum megnyílt, sejthetjük csak igazán, micsoda kincs rejlik ebben a gyűjteményben.

Sejthetjük, mondom, hiszen a kétszintes tárlat (a házban van még kávézó és keleti kert, kutató- és kiszolgálórészleg) tematikus tárlóinak (csak ízelítőül: Népek, vallások, birodalmak, Vallási művészet, Buddha-ábrázolások, A DK-ázsiai magasfennsíkok művészete stb.) ezernyi értékes tárgya is csak egy szelete az egész gyűjteménynek, amely folyamatosan a legmodernebb tudomány feldolgozása alatt áll.

Ám miközben a gyűjtemény a mai múzeumokkal szembeni minden (na jó, legyen majdnem minden) igényt kielégít, tudatosan megőrizte személyes jellegét. A látogatót belépéskor az alapító credója várja – amelyben arról vall, miért hozta létre mindezt –, és aztán is számos személyes elemmel találkozhatunk. (Az első gyűjtött tárgy, majd egy különösen nagy fogás, amelyre a bangkoki ócskapiacon akadt, részletes történettel, stb.) Tehát tudatosan és szándékoltan jelen van itt az alapító imádata a térség és kultúrája iránt. És ez, szokatlan bár, nagyon jól van így. A jó időben érkezőket pedig maga Zelnik István kalauzolja egy kis szubjektív tárlatvezetésre.

Leveszem a kalapomat.

Nem hiába tartja a mondás: aki mer, az khmer.