Alany és interjú
Az ötvennyolc éves Jill Abramson szeptember elseje óta főszerkesztője a világ egyik legjelentősebb napilapjának, a New York Timesnak. Első, a lap háromszázötven munkatársához intézett körlevelében megtiltotta, hogy „az interjúk szövegét vagy a cikkeikben idézőjelbe tett kijelentéseket megjelenés előtt jóváhagyassák az interjúalannyal vagy azzal, akitől az idézet származik”.
Utasítása vonatkozik az úgynevezett háttérbeszélgetéseken elhangzottakra is. Már az illetővel folytatott beszélgetés során tisztázni kell, hogy melyik kijelentés publikálható, melyik nem. A lap nem közöl a jövőben olyan híreket, amelyek „nevük elhallgatását kérő” informátortól származnak. Interjúk szövege pedig csak abban az esetben lehet utólagos megbeszélés témája, ha azt az újságíró kezdeményezi. Az utasítás alól rendkívüli esetben csak a rovatvezető adhat felmentést.
"Tudom – fűzte hozzá Jill Abramson –, hogy az utasítás rövid távon megnehezíti az újságírók munkáját, mert nehezebben találnak interjúalanyt. Másrészt viszont hitelessé teszi a minőségi újságírást, és ez a legfontosabb.”
A NYT főszerkesztőjének döntése nem egyedülálló. Az angol Reuters és amerikai AP hírügynökség közölte, hogy náluk eddig is ez volt a gyakorlat. De jelek szerint a példa iskolát teremt. A Los Angeles Times bejelentette, hogy náluk is folyamatban van egy a NYT-éhez hasonló szerkesztőségi irányvonal kidolgozása. Európában számos lap – köztük a német Süddeutsche Zeitung és a francia Le Monde – is támogató kommentárral közölte a hírt. Így újból napirendre került a kérdés, hogy változatlanul alkalmazható-e az a legtöbb országban meghonosodott szokásjog, miszerint az interjúalany ragaszkodhat a szöveg megjelenés előtti jóváhagyásához.
A probléma szakmai körökben ismert. Rendszeresen előfordul, hogy híres személyiségek – politikusok, nagyvállalkozók, színészek – átírják az interjút. Kihúznak nekik nem tetsző részeket, hozzáírnak mást, enyhítenek sarkos fogalmazásokat, gyakran még a riporter kérdéseit is megváltoztatják. (Ez mindenekelőtt az írott sajtó problémája. Az elektronikus média esetében csak arra van technikai lehetősége a tiltakozó interjúalanynak, hogy kivágat bizonyos részeket, és ezzel természetesen ugyancsak meghamisítja az eredeti interjút.) A média magára adó – írott vagy elektronikus – orgánumának ilyenkor nem marad más lehetősége, mint a szemétkosár. Másik módszer az, amelyet például egy német baloldali napilap alkalmazott: egy egész oldalon kifeketítette az akkori SPD-főtitkár Olaf Scholz válaszait, és csak a kérdéseket hagyta meg. A lap, amely ezt a módszert választja, természetesen kiteszi magát annak, hogy az interjúalany többet nem áll rendelkezésére. Jó helyzetben a nagy lapok, tévécsatornák vannak. Azt ugyanis Barack Obama sem engedheti meg magának, hogy ne álljon szóba például a NYT-tel.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatják a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
