Akarjuk-e Európát vagy sem?
Budapest az az európai város, amely idegenellenességéről ismert. Ezt a német könyvkereskedők díjának idei kitüntetettje írja. Navid Kermani fordítva járta be a menekültek útját, azaz Németországból ment Törökországba és ennek során jutott el hozzánk.
Meglepetéssel tapasztalta, hogy a szokásos turistákon kívül nincsenek külföldiek a magyar fővárosban. Találkozott három korábbi önkéntessel, egy fordítóval, egy pénzügyi tanácsadóval és egy pszichológussal, akik a nyár előtt nem sokat foglalkoztak a politikával. Ám akkor szembekerültek azzal – jóformán a saját küszöbükön –, hogy a migránsok milyen nyomorult helyzetben vannak, ugyanakkor hogy egyáltalán nem járadékcsalók illetve terroristák, ahogyan azt a magyar állami tévé sugallta. A kormány semmiféle segítséget nem adott, a sok ezer érkező ellátását heteken át a budapesti polgárok adományaiból és munkájával oldották meg. Ráadásul a hatalom megbélyegezte a segítőket, azt állítva, hogy azokat Soros György fizeti. Ily módon rájátszott a régi antiszemitizmusra, miközben hangulatot keltett a muzulmánok ellen is.
A propaganda azonban csak még jobban összeforrasztotta a másik oldalt, úgy hogy azok még most is találkoznak, csak éppen a magyar televízió helyett a CNN-t, vagy az Al-Jazeerát nézik. De az egyik volt önkéntes azt is elmondta: tisztában van azzal, hogy a kisebbséghez tartozik Magyarországon, a többség nem úgy gondolkodik, mint ő.
A találkozón Dragomán György arról beszélt, hogy ő buborékban él, mert a hivatalos tájékoztatás szerint a lakosság 70 %-a támogatja Orbán menekültpolitikáját. Ám az ő ismerősei és írótársai között egy sincs ilyen, megvetik a kormányt.
Megjegyezte, hogy nem jó mindig csak a hasonlóképpen gondolkodókkal beszélni, de az ország teljesen megosztott. Még a nyilvános pódiumokon sem folyik vita, de minek is folyna? A keresztény nyugat védelme bohózat, a kabinet nemrégiben még semmilyen közösséget nem vállalt a kereszténységgel, a Nagy-Magyarország pogány hagyományaira hivatkozott. A keleti nyitást propagálta, hogy lazítsa az EU-hoz fűződő kapcsolatokat. Orbán arra használja ki a menekültválságot, hogy az egész földrészen terjessze a félelmet az idegenektől, és érvényesítse elképzelését a homogén kultúrákról. A nagy kérdés azonban az – mutatott rá Dragomán –, hogy akarjuk-e Európát vagy sem. A felszínen a muzulmánokról van szó, ám a tét igazából az eltérés, a másság minden formája, ideértve a melegeket, a zsidókat, a romákat, a kritikus médiát és az ellenzéket. Az író kitért arra is, hogy ha elkezdik cenzúrázni a műveit, akkor elhagyja az országot.
(Spiegel)
