A lány, aki a tűzzel játszik
Itt A tetovált lány folytatása, Lisbeth Salander most épp a tűzzel játszik. De ez aligha lephet meg bennünket, akik Stieg Larsson világsikerű bűnregény-trilógiáját olvastuk, és az első kötet filmváltozatát láttuk.
A tűz itt szó szerint is értendő, erről sokat tudna mesélni főhősnőnk rokonszenvünkre érdemtelen, bifsztekre emlékeztető atyja, meg átvitten is. Keresi a szociopata, számítógépzseni Lisbethet a rendőrség, a sajtó, az oknyomozó szövetséges és barát, Mikael Blomkvist, keresik bérgyilkosok, bűnözők meg családtagok. Kölcsönös kereszttűzben kutatnak utána. Ahogy ez már jobb bűnügyi történetekben lenni szokott.
Azonban mivel trilógiáról van szó, nem kell izgulnunk a hölgy jövője szempontjából akkor sem, amikor fojtogatják vagy elevenen temetik el, hiszen legalább még egy kötetre (filmre) való szuflának kell maradnia benne. Igaz, Salander kisasszony tesz is róla, hogy ne féltsük. A fordulatokról, leánykereskedelemről, prostitúcióról, gyilkosságokról, autós üldözésről, öklöződésről és szexről, váratlan, szinte romantikus átcsapásokról, állambiztonsági ügynökökről, leleplezésre váró titkokról meg az író gondoskodott.
Sikerből nehéz sikert csinálni: ami jó volt könyvben, az kétesélyes a filmfeldolgozásban. Ha nem a regény mondatait akarjuk visszahallani, hanem beérjük a képek látványosságával, az esti Stockholm fényeivel, a világvégi pajtában lejátszódó világvége bemutatásával, úgy nem csalódhatunk.
A szabványosnál jobb, az átlagosnál emlékezetesebb krimit látunk. De persze nem társadalmi látleletet, bármennyire csábító lenne azon örvendezni, hogy lám, a jóléti államnak is micsoda fekélyei vannak, és már mily nehezen lélegzik, hörög a szomszéd tehene.
(Rendezte David Alfredson, női főszerepben Noomi Rapace, férfi főszerepben Mikael Nyqvist.)
