A keretszámok csökkentéséről – 12. osztályos diákszemmel

11 éves koromban, 5. osztályban jöttem rá, hogy engem a jogtudomány érdekel és márpedig én ügyvéd leszek. Mindenki kinevetett, a tanárokon át a szülők is azt mondták, hogy kicsi vagyok még ehhez és változni fog a véleményem. Éveken keresztül nem változott, inkább csak erősödött bennem ez az érzés és két-három év múlva a szüleim is látták bennem a motivációt. Az édesanyám megmondta, hogy tanulnom kell, mert nem lesz képes kifizetni a tandíjat. A cél érdekében tanultam, hogy egyszer tényleg én védjek valakit. Előre tudtam, hogy maximum a római jog megtanulásánál tudnék elbukni, de eldöntöttem magamban, hogy hogyha bejutok, arra is képes leszek.

2011-ben az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán a jogász szak 442 pont volt az akkori 480-ból. Viszont a 2012-es keretszám-csökkentés után ahhoz, hogy bekerülhess az 50 hely egyikére 467 pontot kellett elérni az 500-ból. Megdöbbentő volt a tény, hogy milyen nehéz elérni ezt a szintet. A felvi.hu-n lévő kalkulátorba már-már olyan érettségi százalékokat írtam be, amiket egyáltalán nem tartottam reálisnak és még úgyis csak 463 pontot értem volna el. Elkezdődött a b és c tervek keresgélése, mivel a tandíj félévente 237 ezer forint és nincs rá garancia, hogy egy év múlva nem emelik fel 350 ezerre. (Mondanom sem kell, hogy a mérnök szakokat teljesen elvetettem, mivel 2011-ben történelem és angol fakultációval kezdtem az évet.) Eldöntöttem, hogy mindenképpen beadom a jogra a felvételimet, utána pedig a pszichológiát és a politológiát jelölöm meg. Amikor elkezdődött 2012-ben az iskola, megvoltak a terveim. Év végére meg szeretném csinálni a felsőfokú angol nyelvvizsgát és a középfokú németet. Történelemből és angolból emelt szintű érettségit fogok írni és mindkettőnél 85% felett szeretnék teljesíteni. Megvolt a terv, hogy mindent bele kell adni és eldöntöttem magamban, hogy hogyha nem sikerül, akkor annak úgy kellett lennie.

Viszont a 2012-es novemberi keretszámcsökkentések már a saját osztályomban is kiverték a biztosítékot. A jogász szakot törölték. Az én 7 éves álmom dőlt össze, amit azzal magyaráznak a politikusok, hogy telített a „piac”, nincs szükség jogászokra. Más kérdés, hogy a legtöbb politikusnak a gyereke már ott tanul. Viszont számomra sose volt ok a telítettség, mindig is úgy gondoltam, hogyha valaki tehetséges, miért a pénz szabja meg a lehetőségét. Én pedig küzdöttem a saját lehetőségemért, ha már éveken át mindent megtettem érte. Az osztályom többi része ugyanúgy ki volt akadva. Volt, aki alaki éveken át közgázra készült, és azt is törölték. Minden mást csökkentettek. Viszont a bosszantó az, hogy a mérnököknek így is maximum egy 390-es ponthatárt tudok jósolni, amíg saját magamnak a pszichológia szakra legalább 460-at. Ott pedig sokkal többet ér ez a 10 pont különbség, mint a műszakin a 20-30.

Mindenkit az készít ki, hogy ezeknek a törvényeknek nem volt meg a kifutási idejük. Ha 2010 áprilisában azt mondják, hogy a 2013-ban érettségizők számára ezek lesznek a keretszámok, akkor felveszem a matek-fizika emelt szintű fakultációt, és rengeteg szorgalommal és tanulással, de bekerültem volna a Műszaki Egyetemre. Ezt ma én már nem tehetem meg.

Ugyebár Hoffmann Rózsa szerint ez a lehetőség, hogy tanuljunk. De kérdem én: annak, aki orvosira szeretne menni, és az évi 2,5 milliós tandíj miatt nem kerül be, annak ez hol lehetőség? A másik ellentmondás pedig ebben az ügyben, hogy 2008-ban a népszavazás többek között a tandíj ellen irányult. Ma ott tartunk, hogy van tandíj meg van állami finanszírozás, de az a társadalmi réteg, aki nem az elithez tartozik, lassan nem fog tanulni. A terv az, hogy éveken belül 0 államilag finanszírozott hely legyen az egyetemeken. Amíg más Európai országban növelik a keretszámokat és ingyenes az oktatás, addig nálunk a kormány azt szeretné elérni, hogy Magyarországon buta társadalommá váljon.

Véleményem szerint nem véletlen, hogy a jogász és a közgazdász szakot vették el először. Persze, telített mindkettő, nem lehet elhelyezkedni (akárcsak mással sem), de közelebbről megnézve a legtöbb köze ennek van a politikához. A legtöbb politikus jogi és közgazdász diplomával rendelkezik. Ez kell egy állam igazgatásához és gazdaságához. A buta embereket pedig könnyebb irányítani. Aki tanulatlan és nem ért hozzá, az elfogja hinni, bármit is mondanak. Nem állítom, hogy a kormány fél, főleg nem a fiataloktól, de köztudott, hogy a fiatalok sokkal radikálisabban állnak hozzá mindenhez, mint az idősebbek. Mi újabb ötletekkel tudunk előállni és sokkal inkább merjük az új dolgokat kipróbálni. Mi merünk olyat mondani, hogy a keretszámok csökkentése egy demagógia kialakításához vezethet, mint ahogyan a röghöz kötés is.

Egyáltalán nem véletlen, hogy egyre több diák megy külföldre tanulni. Sokkal inkább megéri ingyen tanulni Bécsben vagy Dániában, és a megélhetést fizetni akár hitelből is, mert itthon diplomával a kézben sem lehet elhelyezkedni. Külföldön legalább igen. Rengetegen vannak olyanok, akik – bár szívük szerint nem hagynák el az országot – mégis kénytelenek kiköltözni és soha nem bánják meg.

Én azt gondolom, hogy befogom adni itthon a felvételit és megpróbálok bejutni. Aláírom a hallgatói szerződést, tanulok, de amint lehet, elmegyek ebből az országból. Mert ez csak rosszabb lesz. Mindenkinek ajánlom, hogy inkább a külföldi továbbtanulásra készüljön, mert a mai hírek szerint jövőre már csak 10 ezer államilag finanszírozott hely lesz. Nem tudom, hogy ez ránk érvényes lesz-e, csak remélni tudom, hogy nem. De biztos vagyok benne, hogy jövőre eléri a kormány amit szeretne.

Viszont kétlem, hogy a havi átlag bruttó 220 ezer forintot kereső szülök között lesz olyan, aki kifizeti a félévente több százezres tandíjat abban a tudatban, hogy később a saját gyereke se tudjon ebben az országban megélni. Inkább külföldre fogja küldeni a gyerekét. Még akkor is, ha tudja: soha nem jön már vissza...

Ördög Alexandra