A forint fedezete az MNB huszonnyolc tonnás aranytartaléka volt, amit a nyilasok hurcoltak Nyugatra

Megírtam már Ha jól emlékszem című könyvemben, hogy 1946. augusztus elején érkeztem vissza társaimmal a balatoni nyaralásból. „Augusztus elején – talán harmadikán – indultunk haza. A Balatontól a Keleti pályaudvarig vonatozni akkor még majdnem egész napos programot jelentett. A vonat a Balaton mellett egyetlen vágányon közlekedett, olykor a kitérővágányokon meg kellett várni az ellenvonatot. A szerelvényt gőzmozdony vontatta, aki kinézett az ablakon, annak könnyen szikra mehetett a szemébe. Szabadbattyánnál a vagonokat átrakták, onnét egy másik mozdony húzta be a Kelenföldi pályaudvarig, majd át a Déli összekötő vasúti hídon a Keletiig. Reggel indultunk, s csak fénylő délután érkeztünk meg a kormos Baross térre. Az első meglepetés az üzletek kirakata volt. Két napja vezették be az új pénzt, a forintot a milliárd billpengők és inflációs adópengők helyett, s most csodálkozva bámultam, hogy egy kiló szép szőlő 3,60 forint. Amikor elmentem, két héttel korábban, még nullák sokasága jelezte a pillanatonként változó árat.”

Igen, akkor sikerült megállítani a vi­­lágtörténelem talán legnagyobb inflációját. 1946 júliusában egy dollár 4 600 000 kvadrillió pengő volt, a kvadrillió a tíz huszonnegyedik hatványa. Tessék utánaszámolni!

Ajánlom mindenki figyelmébe a kor kiváló humoristájának, Tabi Lászlónak egy írását: Tájékoztató a zsír áráról. Nem hosszú, ideschmittelem: „Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki ezt a 165 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bizony nagy pénz, 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt lehet kapni. Itt tenni kell valamit! A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül fél kiló zsír.”

Fotó: Fortepan / id. Konok Tamás

Amikor az infláció már elviselhetetlen és számolhatatlan méreteket öltött – például a zsír ára –, átmenetileg használták az úgynevezett adópengőt is.

Olvastam valahol, hogy a pengő helyett először a tallér bevezetésén gondolkodtak a hozzáértők. Meg a politikusok is, persze. Végül Firenzét tisztelték meg, és a forintot választották.

Az 1946-ban bevezetett forint fedezete az MNB nyilasok által Nyugatra hurcolt huszonnyolc tonna aranytartaléka volt. Az amerikaiak megígérték, hogy visszaadják. Be is tartották szavukat: az amerikai hadsereg 1946. augusztus 6-án visszaszolgáltatta a magyar államnak az aranyat.

Mi akkor az iskolában úgy tanultuk, hogy a forint bevezetése, értékállósága személyesen Rákosi elvtársnak (nekünk, gyerekeknek Rákosi pajtás) volt köszönhető. De nem értettük, hogy akkor a papírpénzeket miért a Magyar Nemzeti Bank elnöke, alelnöke és főtanácsosa írták alá.

És milyen pénzek voltak! Az érmék között a legkisebb a kétfilléres volt, közepén lyukkal. Az ötvenes években divat lett a srácok között, hogy a svájcisapkájuk „antennájára” kétfilléreseket húztak. Három-öt darab is elfért egy sapkán, de voltak, akik hosszabb antennájú sityakot tudtak szerezni, amire akár 14 fillért is felfűzhettek. Valóságos kis vagyon, hiszen lehetett rajta 1, azaz egy szál Sellő cigarettát 8 fillér) vagy Derűt (10 fillér) venni, hogy titokban a suli vécéjében elfüstölhessék. Mert akkor még szálra/darabra is lehetett cigarettátt venni a (nem nemzeti) dohányboltokból.

Volt ezüstpénz is – nekem is volt (a szüleimtől kaptam) 1948-ban centenáriumi ezüst ötforintosom. Állítólag sokat ért már a kibocsátás után pár hónappal is, nem úgy, mint a százas. Protekcióval lehetett csak szerezni névértéken.

Az első széria papírpénz címletei a tíz- és százforintosok voltak. Jóval később jöttek hozzá a húsz- és az ötven-forintos címletek, s ez a széria egészen 1992-ig érvényben volt, mindössze a címerek változtak a bankjegyeken az éppen regnáló hatalomnak megfelelően (persze minden hatalom a dolgozó népé). Na meg az aláírók is természetesen.

1970-ben az ötszáz forintos, 1983-ban az ezres, 1991-ben az ötezer forintos csatlakozott a sorhoz. Újjátervezett forintérméket 1992-ben, új, héttagú papírpénzsorozatot pedig 1997 és 2001 között bocsátottak ki.

Hogy is volt? A százast piros hasúnak vagy Kossuthnak hívták. Az ő portréja díszítette. A tízesen Petőfi volt, a húszas előoldalán Dózsa, az ötvenest Rákóczi miatt kurucnak hívták (egy kurucért megvacsoráztunk). A kétszázast Károly Róbert arca díszítette. Ha ötszázast kerestünk, azt mondtuk, kaptunk egy Adyt (vajon ­miért?). A húszas hátoldalán kalapácsot és búzát tartó férfiakt volt, egy kiváló öttusázó állt hozzá modellt: az 1956-ban meggyilkolt Hegedűs István. Október 24-én hajnalban edzésre sietett a Sportuszodába, amikor megállt a Szófia utcában, ahol az emberek könyveket égettek. A könyvégetők mellett hirtelen teherautó állt meg, ávósokkal, akik válogatás nélkül lőni kezdtek. Itt kapott halálos lövést.

Papírpénzeink – ha nem értek is sokat – szépek, mívesek voltak többnyire. Most új, sokkal rondább tízezres jelent meg a pénztárakban, de új aláírója van, az MNB mostani elnöke. És furcsamód úgy lehet olvasni az aláírását: Mutyi. Tessék ellenőrizni!

Amiről eszembe jut a hetvenes évek elejéről (?) egy népszerűvé vált játék a piros hasú százassal. Ha a SZÁZ FORINT feliratot ügyesen hajtogattuk, befogtuk ujjunkkal az Á ékezetét, megmutatta, mit ér: SZART.

Ma már a százas is fémpénz, és többet ér: elvihetsz érte egy bevásárlókocsit, és még vissza is kapod, amikor már bepakoltál az autódba.