70 év

Az éj leple alatt szívvel-lélekkel felállított, komoly esztétikai értéket képviselő és történelmi hitelességű új szobor a Szabadság tér utolsó üresnek látszó pár négyzetméterét gazdagítja fővárosunkban. Ám talán ennél is szebb ajándék volt mind a magyarországi zsidóság, mind a budapestiek számára, hogy a Sorsok Háza nem nyílt meg. (S mivel a projektfelelős történész asszony azóta újabb feladatot kapott, és a jövő évi ’56-os kerek évfordulóra készül, bízunk benne, hogy a Józsefvárosi pályaudvarra tervezett emlékhelyre és múzeumra már nincs és nem is lesz ideje.)

Idén újra kísért a 70-es szám, egy másik 70. évforduló. Mert az élete nagy részét külföldön töltő, a Real Madridban közel egy évtizeden át játszó, a Bazilikában eltemetett, híres futballistán kívül bizony van még egy magyar, akit az egész világ ismer. Aki 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban. Azaz ennek is 70 éve. Ő szintén magyar, idegenszívűséggel semmiképp sem vádolható, alkotó ember volt. Műveit az egész világon játsszák. 1940-ben az akkori politikai légkör, a nemzetiszocializmus magyarországi terjedése és hazai változata elől Amerikába emigrált, ahonnan sohasem térhetett vissza. Bartók Béláról beszélünk.

A jelenlegi kormány magyarságához semmi kétség nem férhet, hiszen szóvivőjük, bármely tagjuk nyilatkozataiban körülbelül percenként tizenhatszor hangzik el a „magyar” szó. Ápolják a magyar múltat (lásd: a Kossuth tér átépítése), törődnek magyar írók méltó eltemetésével (Nyírő József hamvai szatyorban), s a magyar irodalom oktatásáról sem feledkeznek meg: Tormay Cécile mint tananyag. Ezért nem volt naivitás részünkről, amikor azt vártuk, hogy Bartók Béla halálának 70. évfordulója alkalmából külön műsorsorozattal tisztelegnek a nagy magyar zeneszerző előtt az évi 80 milliárdos költségvetésű állami tévében. Esetleg a halála napján ünnepi, élő koncertközvetítést láthatunk. Netán a nevét viselő, szintén állami rádió fog többet foglalkozni vele, vagy – horribile dictu – a kultúráért felelős miniszternek (hogy is hívják?) eszébe jut egy egész emlékévet rendezni (ahogy tette például Ausztria 2005-ben, Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250. évfordulója alkalmából). De minderre nem került sor, s így aki Bartók előtti tisztelgést szeretett volna és szeretne látni, annak át kell kapcsolnia a francia Mezzo TV-re, ahol idén gyakran és rendszeresen közvetítenek Bartók-koncerteket.

Hogy mit vétett Bartók Béla a ma hatalmon lévők szemében, nem tudjuk. Egyetlen vigaszunk, hogy a Bartók Béla út még mindig az ő nevét viseli. Ha jól sejtjük, Magyarországról menekülni – a jelek szerint – megbocsáthatatlan bűn, bár a megítélése attól függ, hogy a kormányfő a futballt szereti-e, vagy a komolyzenét.