Zászlóégetés rendőri biztosítással

Novák Előd és Murányi Levente (’56 jobbikos hőse) derekasan küzd a műszállal. Nem gyullad az, benzin kell. A felcsapó lángokat Novák átszellemülten nézi, még egy kis gyúanyag. Elég is. Jól megtaposni, pózolni, kész a CNN-hír.

– Nem kérdés, éljen-e az Európai Unió, de kérdés, égjen-e – lobog Vona.
Volt még egy kis cigányozás Szegedi Csanád EP-képviselőtől, egy kis zsidózás az elnöktől („üzenjük Barrosónak: ha beteszi ide a lábát, akkor megtekerjük azt a nagy orrát, és karikás ostorral zavarjuk ki az országból”). És bejelentés: népszavazáson döntsön a magyar, kell-e neki unió.

Aztán mindenki ment a dolgára.

A rendezvényt biztosító rendőrök például haza. Utóbb kapcsolt a BRFK, itt bizony zászlót égettek. Három emberrel szemben feljelentést tettek a Központi Nyomozó Főügyészségen (itt, mert mentelmi joggal rendelkező parlamenti képviselők is érintettek az ügyben), és további kettővel szemben indítottak eljárást garázdaság bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt.

Későn ébredtek? El akarták kerülni a balhét? A BRFK kommunikációs osztálya szerint „a rendőrök a rendezvényt a szükséges létszámban és a megfelelő eszközökkel biztosították, azonban a cselekmény dinamikája és az ott jelen lévő rendőri erők elhelyezkedése, a rövid időn belül lezajló esemény alatt nem tette lehetővé sem a jogsértő cselekmény megakadályozását, sem annak megszakítását. A rendőrség ezért a szükséges, törvényes jogi lépéseket, a minél alaposabb dokumentálásra építve, az események után tette meg”.

Lett feljelentés, majd az ügyészség elrendelte a nyomozást. Garázdaságért alapesetben legfeljebb két év börtön szabható ki, de ha az nyilvános eseményen történik, akár öt év is lehet belőle.

A Jobbik közleményben reagált: nem élnek a mentelmi joggal, a rendőrség jogértelmezése pedig téves. „Egy idegen nemzet zászlajának elégetése is kizárólag erkölcsileg volna elítélhető, most azonban csak egy intézményrendszerrel szembeni akció történt, ami ugyanúgy szimbolikus, mint például a Vesszen Gyurcsány! felkiáltás.”

Tüzes médiahack

Messzemenő következtetéseket a jobbikos EP-képviselők sem vontak le az akcióból. Szegedi Csanád az unióanyázás után visszarepült Brüsszelbe, Morvai Krisztinával és Kovács Bélával maradnak az uniós padsorokban. Ellentmondás nincs, Szegedi magyarázza egy helyütt: „Az EP-ben helyet foglaló képviselők közel harmada EU-ellenes. Minket a szavazóink azért küldtek az EP-be, hogy öt év uniós tagság után legyen végre kritikai hang, és legyen végre valódi magyar nemzeti érdekképviselet Strasbourgban és Brüsszelben.”

A párt sem jár rosszul az unióellenességgel. Képviselőik tiszteletdíjuk tíz százalékát csengetik be a Jobbik kasszájába. Azért marad a zsebben is. Valamennyi európai parlamenti képviselőnek havonta nettó 6200 euró (árfolyamtól függően körülbelül 1 millió 900 ezer forint) jár. Emellett 4299 euró (közel 1 millió 350 ezer forint) költségtérítést kapnak. Plusz, ha megjelennek a parlamenti üléseken, naponta 304 euró, azaz 93 ezer forint is üti a markukat. Utazási költségtérítésük évente 4243 euró, nagyjából 1 millió 340 ezer forint.

– Ezek az ellentmondások a Jobbik-szimpatizánsokat nem ingatják meg – mondja Juhász Attila, a Political Capital elemzője. – Sem a kormány, sem az ellenzéki pártok nem magyarázzák el érthetően, mivel is járna, ha hazánk kilépne az unióból.

A politológus nem becsülné le a Jobbik zászlóégetős médiahackjét.

– A mostani helyzetben kifejezetten ártott ez az akció Magyarország megítélésének. A párt szempontjából viszont hasznos volt. A Jobbik a választások óta nem igazán találta a helyét. Kezdetben a kormánypártokhoz sodródott túl közel, ám a Fidesz elvette szimbolikus témáit, és törvényt alkotott például a kettős állampolgárságról vagy Trianonról. 2011 második felében pedig kormánykritikái miatt az ellenzéki pártok közé simult.
Tavaly decemberben, az LMP leláncolós demonstrációján Schiffer András és Gaudi-Nagy Tamás még közösen oktatták a rendőröket a tüntetők jogairól, január 2-án pedig a Jobbik kimaradt az Operánál rendezett tüntetésből. Úgy tűnt, elvesztették a fonalat. Ám Orbánék szabadságharca befulladt.

– A társadalom csalódottsága és a politikai környezet kiszolgálja a Jobbik unióellenességét. A Fidesz egy ponton nem mehet túl, Vonáék viszont befejezik a gondolatot: ha anynyira a magunk urai akarunk lenni, miért nem lépünk ki? Még a Fidesz szavazótábora is úgy szocializálódott, hogy gonosz, Magyarország-ellenes spekulánsok ülnek az unióban. Ha a főáram is radikalizálódott, miért csodálkozunk azon, hogy a szélsőjobb még rátesz egy lapáttal?

Orbáni krikszkrakszok

A Fidesz belpolitikailag nem jár jól a Jobbik unióellenességével. Vonáék 2006 óta erősödnek, Orbánéknak nincs valódi, tartós hatású szerük ellenük. Ráadásul a Jobbik euroszkepticizmusa a párt megalakulása óta következetes. Már a 2003-as uniós referendum során is belépésünk ellen kampányoltak, a lisszaboni szerződés elfogadása előtt is népszavazást sürgettek.

Orbán a Jobbikhoz képest követhetetlen, bár belpolitikailag indokolható krikszkraszokat írt le az elmúlt bő évtizedben. Elhíresült mondása 1999-ből – amely szerint az unión kívül is van élet – megérdemli a kontextus felidézését is, így a kép árnyaltabb: „Nem történik tragédia, ha nem valósul meg 2003-ban a csatlakozás. Most sem vagyunk az unió tagjai, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. De nem erre készülünk. Azért sürgetjük az integrációt, mert az újabb lökést adna a gazdasági fejlődésnek.”

Utóbb, a 2002-es választási vereség után, a csatlakozási tárgyalások lezárásakor más hangot ütött meg: „Az erős és független Magyarország érdekében nem szabad betagozódni, hanem független államként kell ott [az EU-ban] élni. Az unióban ne fogadjanak minket moszkovita lélekkel, negyven évig lenyeltünk mindent Moszkvától, de Brüsszeltől nem fogadjuk el.” A gondolatmenet tavaly március 15-én ismét előkerült: „1848-ban nem tűrtük el, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, 1956-ban és 1990-ben nem tűrtük el, hogy Moszkvából diktáljanak, és most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk.” És lett szabadságharc, nemcsak az unió, a valutaalap ellenében is.

Júliusban Orbán már arról számolt be a Fidesz XXIV. kongresszusán, hogy „a külföldön leírt magyar gazdaság és Magyarország felemelte a fejét, nem hagytuk, hogy IMF-hátszéllel folytatódjon a megszorítások politikája”.

Ám a sokszor EU-ellenes retorika ellenére Orbánban nem merült fel az euroszkeptikus blokkba való átlépés; maradt a jobboldalon, s alelnökli is az Európai Néppártot.

– Orbánnak a szabadságharcból a harc a lényeg – magyarázza Szentpéteri Nagy Richard, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója. – Kifejezetten élvezi az Európai Parlamenti vitákat, ahol ő van a középpontban, debattőrködhet, vele foglalkoznak.

Van rosszabb is

A politológus szerint Orbán szűk mezsgyére vitte a kormány és a Fidesz uniós kommunikációját. Ezért most kifejezetten kapóra jött neki a Jobbik fellépése. Át is állt a kormányzati kommünikégépezet: „Világosan kell látni azt is: azoknak a megalapozatlan, túlzó és fájdalmas megállapításoknak, amelyek például a nyugati sajtóban szerepelnek Magyarországgal kapcsolatban, egyetlen kedvezményezettje lehet, a magyar szélsőjobb” – nyilatkozta nemrég Martonyi János külügyér.

– A zászlóégetés még az unióval szemben kritikus fideszes szavazók számára is elfogadhatatlan tett – véli Szentpéteri. – Viszont erre hivatkozva Orbánék bizonyíthatják: tőlük is állnak jobbra, van náluk is rosszabb forgatókönyv. A Néppártra, úgy fest, hat ez a logika. Más kérdés, hogy a „van rosszabb is” milyen érv egy párt politikája mellett.

Lépjünk ki! – zászlót égetett a Jobbik: