Újra téma a Piazza Fontana

Emlékeztetőül: 1969 december 12-én a milánói Piazza Fontanán müködő Banca Nazionale dell,Agricolturában egy táskába rejtett bomba robbant. Tizenheten meghaltak és nyolcvannyolcan megsebesültek. A merénylet az első volt abban a sorozatban, amely lassan kiterjedt az egész országra és az 1970-es évek Itáliája a fekete és a vörös terrorizmus fogságában vergődött. Bár ez utóbbiak váltak ismertebbé a Vörös Brigádok révén, de legalább ilyen baljós szerepe volt az olasz „ólomévekben” az Új Rend (Ordine Nuovo) és a hozzá hasonló neofasiszta csoportoknak.

A harminc évig tartó nyomozás és bírósági eljárások ellenére a bűnösöket máig nem találták meg. A nyomozás során a szálak a jobboldali szélsőségesekhez és a neofasisztákhoz vezettek, de bizonyítékok hiányában minden vádlottat felmentettek. Először az anarchistákat gyanúsították: Giuseppe Pinelli vasúti dolgozó letartóztatása után néhány nappal máig tisztázatlan körülmények között kiesett a milánói rendőrkapitányság negyedik emeleti ablakából és szörnyet halt; Pietro Valpreda táncos három évig volt előzetes letartóztatásban, ő lett a hivatalos bűnbak, a „Piazza Fontanai szörnyeteg”, végül 1972-ben szabadlábra helyezték, és csak 16 évvel később látták teljesen bizonyítottnak ártatlanságát a hatóságok. 1972-ben aztán letartóztattak egy fiatal újfasiszta vezetőt, Franco Fredát. Két év után a pert átvitték Milánóból Catanzaróba, ahol négy évig Freda házi őrizetben volt. Innen azonban 1978 októberében megszökött. Egy év múlva Costa Ricában fogták el, 1981-ben kiadták Olaszországnak, ahol 15 évi börtönre ítélték. Négy év múlva azonban őt is szabadon engedték a nem elégséges bizonyíték miatt. Freda 1990-ben alapítója lett a szélsőjobboldali Nemzeti Frontnak.

A 71 éves Prina, aki akkor a bank pénztárosa volt egy nagy detonációra, majd egy hétméteres repülésre emlékszik és a szerte heverő holttestekre, amelyeket soha nem tud elfelejteni. Azóta is poszttraumatikus zavarokban és krónikus stresszben szenved.

A bíróság a pszichológiai sebek,az egész életét elkísérő szorongás miatt ítélt számára kártérítést. Prina szerint az áldozatok családját és a túlélőket magukra hagyták. Pedig nem elismerni bizonyos jogaikat – mondta – „a demokrácia súlyos kudarca.” Kéri, hogy oldják fel az üggyel kapcsolatos titkosítást és derüljön ki az igazság.
A Piazza Fontana-i merénylet egy másik vonalon is felidéződik. „A mészárlás regénye” címmel elkezdődött egy film forgatása, amely az akkori eseményekkel foglalkozik. Rendezője a milánói Marco Tullio Gíordana, aki a merénylet idején 17 éves középiskolás volt, de az eset azóta is foglalkoztatja. A forgatókönyvírók, Sandro Petraglia és Stefano Rulli három év óta dolgoztak rajta. Először az volt a tervük, hogy az eset felgöngyölítési folyamatát, a bírósági tárgyalásokat elevenítik fel, végül mégis úgy döntöttek, hogy 1969 forró őszét idézik fel, a közelgő veszély előjeleivel, az előérzettel, hogy valami készül.

A szerzők beszélgettek azokkal az emberekkel, akik ilyen-olyan formában a merényletet követő események közelében voltak, kutatásokat végeztek az anarchisták, a neofasiszták mozgását illetően és meggyőződtek arról, hogy a nyomozásban minden az első évben dőlt el, hogy idővel egyre messzebb került a valóság, a szálak összekuszálódtak és az igazság is eltávolodott.

A filmet lehetőségnek tartják a történelem felidézésére, tanulmányozására, az emlékezet felfrissítésére.