Új vezetés, régi viták az SPD-ben
A hét végén új vezetést választott és a megújulásról vitatkozott Drezdában a német szociáldemokraták kongresszusa. Sigmar Gabriel személyében kitűnő szónok a párt új elnöke és Andrea Nahles, az új főtitkár, a baloldal embere. Ám ettől még bizonytalan, merre tart az SPD, amely a szeptemberi választáson szerzett 23 százalékával mélypontra jutott.A heves vitában a legkülönbözőbb, a pártot mindig is megosztó irányzatok egyben értettek nagyjából egyet: hogy a hagyományos szociáldemokrata értékek feladása vezetett a súlyos vereséghez.
Jóllehet pártállástól függetlenül minden szakértő egyetért, hogy a fenti (a CDU partnerségével) elfogadott rendszabályok szükségesek és elkerülhetetlenek voltak, a jelek szerint az SPD tagság többsége ellenzi ezt a reálpolitikát, a neoliberális gazdaságpolitika támogatását és „szociáldemokratább” fellépést igényel. Volt, aki a legendás Willy Brandtra emlékeztetett, aki hajdan "elfoglalta" a német politikai centrumot. Akkor a baloldali politika jelentette a centrumot - ehhez kell most visszatérni, hirdették.
Sigmar Gabriel, a Franz Müntefering helyébe lépő 50 éves új pártelnök egyébként egyáltalán nem ezt a régi-új balszárnyat képviseli, sokkal inkább a középutas pragmatikusokat. Schröder embere volt és tíz éve az ország legfiatalabb tartományi kormányfője Alsó-Szászországban. 2003-ban azonban már veszített, azóta Berlinben politizál. Az utolsó koalíciós kormányban környezetvédelmi miniszter volt, a kampányban határozottan síkra szállt az atomenergia ellen.
Sokat beszélt, keveset mondott az új elnök
Drezdában majd két órás beszédben lelkesítette elvtársait, de a fő kérdésekben nem foglalt állást. Sem a szociális ügyekben, sem abban, hogyan viszonyuljon az SPD mind veszélyesebbnek látszó vetélytársához, egyúttal potenciális szövetségeséhez, a Balpárthoz? Az legutóbb kormányfelelősséget kapott az SPD-től Brandenburgban s kaphat még másutt is - meddig lehet elkerülni az együttműködést az „utódpárttal” az országos politikában? S hogyan nyissanak balra a szociáldemokraták, ha a populista hangütésű balpártiak akkor mindjárt rájuk licitálnak?
De gond van a másik oldalon is: az Angela Merkel vezette CDU, akárcsak a bajor CSU, éppen a most a liberálisokkal kötött koalícióban hangsúlyozza elkötelezettségét a szociális piacgazdaság mellett. Hogy az ugyancsak baloldali és nem kevésbé szociális irányultságú Zőldeket nem is említsük. Hol marad itt tér a lassan 150 éves szocdem pártnak, amelyet sok fiatal német választó már elavultnak tart?
Andrea Nahles, vallását gyakorló katolikus hívő, germanista és egykori "Juso", ifjúszocialista, a balszárnyhoz számit. Talán ezért is kapta ő csak a szavazatok 69 százalékát, míg Gabrielt elsöprő többséggel választották elnökké. Rezzenetlen arccal hallgatta a régi vezetés címére szóló bírálatokat Frank-Walter Steinmeier. Nemrég még alkancellár, külügyminiszter, majd az SPD kancellár-jelöltje volt. Most frakció-vezető, de sok párttársának nem tetszik, hogy a drámai választási vereség egyik okozója ilyen fontos posztot kapott. Nem lenne meglepő, ha a remek szónok Gabriellel váltanák fel. Bár ettől még mindig nem lenne világos, merre tart majd a német szociáldemokrácia. Amelynek emlőin egykor a magyar is nevelkedett s amelynek kései hazai utódai igencsak hasonló utat jártak-járnak meg. Érdemes lehet figyeini, találnak-e a németek kiutat – és milyet.
Ha további német témájú hírre kíváncsi, kattintson a
Ger-maniaoldalára!
