Történelmet írhat egy férje megöléséért elítélt nő
Sally Challen 2010-ben húsz kalapácsütést mért férje fejére. Azt a férfit ölte meg, akit a világon mindennél jobban szeretett.
Nyolc évvel azután, hogy életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, egy szervezet és gyermekei azért küzdenek, hogy enyhítsenek az ítéletén. Sally tárgyalásakor ugyanis nem volt olyan törvény, mely megfogalmazta volna a borzalmas bűntény valódi okát.
Sally Challen a gyilkosság előtt nem sokkal költözött vissza férjével közös, Surrey-i otthonába. Bár kevés embernek mondták el, az 56 éves nő, és 61 éves férje, Richard békülőben voltak. Azt tervezték, eladják a házat, amiben felnevelték gyerekeiket, és elmennek egy életre szóló kalandra, Ausztráliába.
A végzetes reggelen Richard baconös rántottát akart reggelire, így Sally, mivel nem volt otthon hozzávaló, elment a boltba. Amikor visszatért, gyanú gyötörte, miért küldte el a férje kora reggel. Megnézte a telefonját, és rájött, hogy felhívott egy nőt, Susan Wilce-t, akivel korábban viszonya volt. Amikor kérdőre vonta férjét, az csak annyit válaszolt neki, hogy ne vonja őt kérdőre.
Sally ezután szervírozta a reggelit, és miközben Richard evett, egy kalapáccsal hússzor fejbe verte. Arra az esetre, ha még ezután is életben maradt volna, egy konyharuhát tömött a szájába, majd függönyökbe csavarta. Ezután egy papírra vetett sort tett a holttestre, amin az állt: Szeretlek, Sally.
A nő még elmosogatott, majd visszament a külön lakásába, amin kisebbik fiával, Daviddel osztozott. Másnap elvitte 23 éves gyermekét dolgozni, majd elindult, hogy levesse magát valahonnan. Sussex-ben kötött ki, felhívta unokatestvérét, akinek elmondta, mit tett. A nő értesítette a hatóságokat, akik két óra alatt könyörögték le Sallyt a szikláról.
A nő történetéről a Gurdian és a BBC is írt részletesen, mivel az ügye idén egyedülálló fordulatot vehet egy új törvénynek köszönhetően.
A gyilkosság után tíz hónappal Sally a guildfordi bíróság előtt állt, önmaga árnyékaként. Végig kellett hallgatnia, ahogy az ügyész egy birtokló hárpiaként írta le, aki számolta a férje Viagra tablettáit. A férj szeretője bizonyítékkal is szolgált arról az ominózus hívásról, amitől szerinte Sally-ben végleg elpattant valami. Susan Wilce azt vallotta, hogy kapcsolatuk csupán plátói volt, és szerinte Richard egy kedves, jó humorú ember volt.
A bíróság ezután hét napon át hallgatta, milyen kényszeresen ellenőrizte, terrorizálta férjét Sally, aki, amikor arról kérdezték, miért ölte meg Richardot annyit mondott: „Nem tudom. Nem gondoltam, hogy velem akar már lenni.”
A tárgyaláson a nő gyerekei sokkban voltak, nem tanúskodtak, de sok közös barát sem ült a tanúk padjára. Christopher Critchlow bíró életfogytiglani börtönre ítélte Sallyt. – Most azzal a tudattal kell élnie, hogy féltékenységből megölte az egyetlen férfit, akit szeretett – zárta az ügyet.
Sally Challen ügye azonban itt nem ér véget. Nyolc évvel az ítélet után, ügyvédek azon dolgoznak, hogy jogi történelmet írjanak Angliában.
Egy 2015-ben elfogadott törvényre hivatkozva szeretnék kiszabadítani a nőt. Eszerint a mentális, pszichológiai manipuláció is családon belüli erőszaknak minősül, így számításba lehetne venni a gyilkossági ügyben.
Harriet Wistrich, a Justice for Women nőjogi szervezet ügyvédje képviseli most Sallyt. – Most először állítjuk azt, hogy a mentális terror, korlátozás, amit Sallynek tűrnie kellett számíthat provokációnak a gyilkosságnál – mondta. Ez az első eset, hogy egy gyilkossági ügyben történő fellebbezésnél a kényszerítő viselkedést tényezőként használták és elfogadták. Az ügyvéd csupán a büntetés kisebbítését szeretné előre megfontolt gyilkosságról gondatlanságból elkövetett emberölésre.
Sally és Richard 31 évig voltak házasok. A nő 2010-ben költözött külön férjétôl. Gyerekei, David és James is azt mondják, apjuk évtizedeken át bántalmazta, korlátozta az anyjukat, ha nem is fizikailag, de mentálisan. Azt mondták, mikor anyjuk nagy nehezen rávette magát, hogy elhagyja apjukat, ők akarták a legjobban, hogy távol maradjon tőle.
A fiataloknak fogalmuk sem volt, hogy szüleik békülnek. Arról is csak később szereztek tudomást, hogy apjuk a halála reggelén akart aláíratni egy általa „házasság utáni szerződésnek” nevezett dokumentumot Sallyvel, melyben megfosztja a közös ház tulajdonától, illetve megtiltja neki, hogy zavarja, ha ő egyedül akar lenni, hogy rányisson a szobában, és azt is kiköti, Sally nem beszélgethet másokkal, ha együtt elmennek valahova.
Nem mintha ez addig másként lett volna.
Sally 15 éves volt, amikor megismerte a nála 5 évvel idősebb Richardot. Míg Sally egész élete férje és gyerekei körül forgott, Richard inkább barátnőket tartott, bulizni járt és prostituáltakhoz. David szerint, amikor anyja megkérdőjelezte Richard viselkedését, az úgy tett, mintha Sally bolond lenne. – Addig mondogatta neki, hogy képzelődik, hogy valószínűleg néha el is hitte – mesélte gyerekkoráról David a BBC-nek, aki hozzátette, anyjának sose lehettek barátai, apja azt is megtiltotta neki.
Richard büntetéseket is bevezetett azokra az esetekre, ha Sally neki nem tetsző dolgot tett.
Például elvette a kocsiját, amivel munkába járt és mindent, ami a háztartásba kellett, valamint a számlákat is Sally keresetéből fizették abban a hónapban. David szerint apja az anyjukat dagadtnak, sózsáknak, vastag combú csúfságnak hívta előttük, és a közös baráti társaság előtt is folyamatosan kritizálta a kinézetét.
Mindenki támogatja a fellebbezést, még Richard barátai is a nő mellett állnak. Fiúk, David, azt mondja, nem véletlen, hiszen mindenki látta, anyja mit viselt el.
David a BBC-nek azt állította, hogy anyja a mai napig nem tud magyarázatot adni arra, miért pont aznap vitt magával kalapácsot, és még mindig imádja Richardot, amit a fiúk nem is értenek. Annak tudják be, nagyon fiatalon került a bűvkörébe és sosem tudott tőle szabadulni. Sally első perctől vállalta a tettét, de nem tud rá magyarázatot adni. Fiai úgy vélik, több évnyi trauma eszkalálódott azon a napon, megértik anyjukat.
