Tízezer euró egy postagalambért
Tízezer eurót is kaphat tenyésztője egy postagalambért, amely megnyerte az évad összes versenyét. Bányász-hagyomány a postagalamb-tenyésztés a Ruhr-vidéken.
Ennek a sportnak nagy hagyományai vannak ezeken a tájakon. Hajdan szinte minden bányásznak volt galamb-dúca otthon, a kertben – szívesen figyelték az eget, ha kiszabadultak a sötét tárnákból. A Ruhr-vidék bányainak nagy többségét ugyan régen bezárták – de máig itt, Essenben van a legtöbb galambász és a postagalamb-tenyésztők, versenyzők országos központja.
A fiatal állatokat tavasszal, 30-35 napos korukban kezdik feladatukhoz szoktatni. Minden nap valamivel többet repülnek, hogy megszokják környezetüket s visszataláljanak a dúcba. Öt, tíz, majd 50 km-es repülések következnek – egyre komolyabb edzések az első „igazi”, nagy feladatra. Akkor az Essentől 300 km-re fekvő Würzburgba szállítják az állatokat, onnan kell hazarepülniük.
Napjaink postagalambászait korszerű technika segíti. A pályát GPS méri, az állatok lábán, a gyűrűn chip, indulásukat, érkezésüket elektronikus rendszer rögzíti, tizedmásodperces pontossággal. A siker a dicsőségen túl nem kevés anyagi előnyt hozhat: a leggyorsabb galamb tenyésztője gépkocsit nyer, mások értékes utazásokhoz juthatnak. A díjkiosztást követően a győzteseket elárverezik. Sok már új tulajdonosával vehet részt az idei „galamb-maratonon”: a madaraknak a Ruhr-vidéktől 640 km-re fekvő Lyonból kell majd hazarepülniük.
Essenben a világ egyetlen madár-kórházában kezelik, ápolják a beteg galambokat és nem szívesen hallják a gyakori kifogást: minek tenyésztenek galambokat, hiszen azok piszkítanak és betegségeket terjesztenek. A postagalambok egészségén – saját érdekükben is – gondosan, állandó ellenőrző vizsgálatokkal őrködnek tenyésztőik. S ezek az állatok csak saját dúcukban piszkítanak – a tisztítás a gazda kevéssé népszerű feladata.
