Szociáldemokrata vereség három plusz egy tartományban
A helyi választásoknak semmi köze az országos politikához. A községtanácsi választások híven tükrözik az ország szavazóinak általános véleményét. A két állítás homlokegyenest ellentétes, helyi választások idején mégis mindkettőt gyakran hallani. Attól függően egyiket vagy másikat, hogy a véleményt hangoztató veszít, avagy éppenséggel nyerő helyzetbe kerül. De hol az igazság, amikor három tartomány több mint kétmillió szavazója adja le voksát – szűkebb pátriája helyi közigazgatására?
Ezúttal Tirol, Alsó-Ausztria és Vorarlberg 940 községének 2,2 millió lakosa dönthetett arról, kikre, mely pártok politikusaira bízzák közvetlen lakóhelyükön érdekeik képviseletét, ügyeik intézését. Összesen 17 ezer mandátum sorsa dőlt el, a 2,2 millió szavazó az ország teljes lakosságának csaknem egynegyede. Vagyis bármennyire kézenfekvő, hogy a helyi témák eltérnek a nagypolitikától, ilyen arányú szavazás mégis csak jelzés értékű lehet, kikben bíznak jobban az emberek.
A nagyobbik kormányzó pártban, az SPÖ-ben semmiképpen: mindhárom tartományban jelentős a visszaesés. ( Egy héttel később minden megismétlődött Stájerországban, ahol az SPÖ 5,6 %-kal esett vissza. Ez azonban csak az átlag: volt olyan település, ahol 20 százalékkal kevesebb szavazatot kapott.)
A „feketék”, a néppártiak ezzel szemben különösen Alsó-Ausztriában még bele is erősítettek, s ebből nem von le semmit az a körülmény, hogy mindhárom tartomány rendíthetetlen néppárti bástyának számít. Érdekesen alakult a Szabadságpárt eredménye: ez a választás most nem volt számukra az a diadalmenet, amihez az utóbbi időben már-már hozzászoktak, még abban az Alsó-Ausztriában sem, ahol elnökjelöltjük, Barbara Rosenkranz mosolyog a plakátokon. Ez nem jelent vereséget: mindenütt erősödtek, de csak csekély mértékben.
Az is bebizonyosodott, mennyivel egyszerűbb ellenzékből erősödni: a legutóbb Vorarlbergben elnyert két polgármesterposzttal az FPÖ nemigen tudott mit kezdeni, s most mindkettőt elvesztette. Igaz, ugyanígy járt jó néhány hasonlóan kiépített állással az SPÖ: ma már Ausztria nyugati részében ritkaságszámba megy a szociáldemokrata polgármester.
Túl nagy diadalnak a Zöldek sem örvendezhetnek – de ők legalább tartották azt, amit korábban elértek. Tanulságos, hogy a független, egyik párthoz sem kötődő, de az érintett községben jól ismert jelöltekben jobban bíznak a helybéliek – vagyis a nagypártok hitele egyre kisebb.
A Néppárt Vorarlbergben 11 százalékot javított, stabilan első Tirolban és Alsó-Ausztriában egyaránt. Az SPÖ pedig ismét azt bizonyította, hogy nemigen tud mozgósítani, 4-5 százalékos hanyatlás után ma már a három tartomány sok körzetében alig 10 százalék körüli párt. Ráadásul a nagypolitika sem sietett segítségére: éppen a választási kampány finisében állt elő Faymann kancellár, a párt országos elnöke olyan fájdalmas takarékossági intézkedésekkel, amelyek kevéssé növelték a választók szeretetét.
Kérdés, mi lesz ősszel. Kevésbé izgalmas a szeptemberi stájerországi tartományi parlamenti választás, ami a március 21-i községtanácsi választás után kevés meglepetést tartogathat. Ám októberben Bécs következik. Itt az SPÖ hagyományosan a legerősebb, sőt egyedül kormányozni képes párt. Bár Michael Häupl polgármester teljesítményét a nagyszerűen rendben tartott és abszolút működőképes város világosan tükrözi, ám a Szabadságpárt demagóg politikájának egyre több a híve, ami elsősorban a Néppárt második helyére jelenthet veszélyt. És ha netán megszorongatja az SPÖ-t, azt sokan igazi katasztrófának, szégyennek élik majd meg. A bécsi SPÖ számára mindenesetre nem jó előjel az országos kudarcsorozat, a készülődés meglehetősen nagy. A nyári szünet ugyan a kampányra is vonatkozik majd, de annál hevesebb lesz a finis.
