Ön gyújtó?

Tegyük fel, csak a játék kedvéért, hogy a Kárpáti-féle Hungarikon-gyűjtemény 130. darabja, Weiler Péter munkája (melyet a minap mutattak be egy Duna-parti luxusszálló elnöki lakosztályában) most eltűnik a nagyközönség szeme elől, és csak néhány évtized múlva kerül megint elő. Hogyan értelmezhetik vajon kései utódaink ezt a művet, ha nincsenek (és nincsenek) azon információk birtokában, melyeket a bemutatón osztottak meg a szereplők az érdeklődőkkel?

Nos, nem irigylem a kései befogadót. (Másfelől persze meg irigylem, de ez nem ennek a dolgozatnak a tárgya.) Valószínűleg már a kép címénél lemorzsolódna. A játékos cím (Tűz van? Babám!) egy Miloš Forman-film címére játszik rá, s részben a kereten elhelyezett öngyújtóra, részben a kép középponti figurájára, a cigarettázó férfialakra utal: ebben az értelmezési mezőben volna a mellette álló piros nő a babája? Nyilván így kell lennie. Másrészt a kép bal felső részéből éppen kirepülni látszik egy Malév-gép, s a két figura (fénypászták segítségével) éppen a gép mozgását követi. Csak nem a gépen keletkezett a tűz?

Egyéb nyugtalanító jelek is adódnak: a kép (mely ráadásul egy erődszerű objektumot ábrázol, melynek mellvédjén állnak hőseink) keretére, mint mondottuk, egy öngyújtó van applikálva: a funkciók és arányok egy pokolgép-ábrázolásra is engednek következtetni. Baljós jelenet ez, hiába dominálja a vidámkék az egész vásznat.

Na, ehhez képest a helyzet ez. Börtön Ricsi és Szabó Böske hollywoodi celebek hetvenkettőben a pesti Intercontinental szállóban ünnepelték az asszony negyvenedik szülinapját. Akkor ajándékozta oda ezt az öngyújtót a férfi egy pincérnek, aki továbbadta másnak, az megint másnak, s végül a tűzszerszám a Kárpáti úr kezeibe, majd a Weiler úr festményére került. A képen tehát a színészházaspár látható a szálló elnöki lakosztályának teraszán, amint jókedvűen egy repülő felé néz.

Ajánljuk ezt a kis gondolatfutamot Umberto Eco emlékének.

Nádas Sándor