Obama öröksége
A Fehér Házban eltöltött nyolc év után, januárban távozik hivatalából az Egyesült Államok 44. elnöke. A demokrata politikust 2008-ban, a gazdasági világválság legnehezebb óráiban választották meg, s ő lett az ország első színes bőrű elnöke. A kétezres évek végén a gazdaság a szakadék szélére sodródott, miközben az ország költséges és veszteséges háborúkat vívott a Közel-Keleten. Nem véletlen, hogy a kiábrándult emberek jól rezonáltak a békepárti, balközép üzenetre, amely kevesebb szenvedést és több reményt kínált a jövőre nézve, még ha ezzel Obama magasra helyezte is a lécet saját elnöksége számára.
A búcsúzó elnök politikai örökségének jelentős része az első két évére tehető, amikor pártja dominálta a kongresszus mindkét házát. Legfontosabb szakpolitikai intézkedései között említhetjük a még Bush elnök alatt beterjesztett gazdasági kilábalási programot, majd az azt követő gazdasági élénkítést célzó törvénycsomagot, az egészségbiztosítás – Obamacare-nek nevezett, azóta is sokat vitatott – reformját és az Irakból való kivonulás előkészítését. Ezek az intézkedések jelentősek, ám igen költségesek voltak, és bár az amerikai gazdaság lassan talpra állt a nagy összeomlás után, az államadósság jelentősen megnövekedett. A viharos történetű egészségügyi reform az elfogadása óta nehézségekkel küszködik, az iraki kivonulással pedig Obama adminisztrációja káoszba taszította a Közel-Keletet a kritikusok szerint.
Fotó: MTI/AP/Pablo Martinez Monsivais
Az elnöki teljesítmény ellentmondásos megítélését jól jelzi, hogy a demokraták 2010-ben elvesztették képviselőházi, majd 2014-ben szenátusi többségüket is, dacára Obama 2012-es újraválasztásának. A progresszív demokraták szerint ígéreteivel ellentétben túl centrista elnök lett, a konzervatív republikánusok szerint pedig radikálisan baloldali. 2011 után a republikánusok kíméletlen ellenfélként blokkolták az elnök szinte minden intézkedését, ezzel a kongresszusi obstrukciót új szintre emelték. Obama sem keresett minden esetben kompromisszumot a jobboldallal, ami pártján belül is frusztrációt okozott, még ha nyolc éven át töretlen maradt is támogatottsága a Demokrata Pártban.
Barack Obama elnöksége mindezek mellett tartós és karakteres nyomot hagyott az amerikai politikán. Ahogy Bill Clinton elnököt tréfásan az első fekete elnöknek szokták nevezni, Obamát az első női elnöknek becézhetnénk. Első aláírt törvénye a nőket sújtó munkahelyi diszkrimináció elleni küzdelmet segítette. Határozottan kiállt továbbá a nők fogamzásgátláshoz és biztonságos abortuszhoz való jogaiért. A Legfelsőbb Bíróság hivatali ideje alatt megüresedett mindkét helyére női bírókat jelölt ki, adminisztrációjában is jelentős számban foglalnak helyet nők. Jelentősen bővítette a kevésbé tehetősek felsőoktatásban való részvételének lehetőségét, számos, erőszakmentes drogbirtoklásért kirótt évtizedes büntetést töltő személynek adott kegyelmet, adminisztrációja határozottan kiállt a meleg közösség jogai mellett és támogatta a Legfelsőbb Bíróság azonos neműek házasságát lehetővé tevő ítéletét is.
Elnöki teljesítménye sokáig vita tárgyát képezi majd, ám jelentősége megkérdőjelezhetetlen, fiatal kora és nyilatkozatai alapján pedig aktív nyugdíjas évekre számíthatunk tőle. A választások után először például korábbi igazságügyi miniszterével, Eric Holderrel fog kampányolni a kongresszusi körzetek jelenleginél elfogulatlanabb megrajzolása érdekében, mert ez a probléma jelentős mértékben okolható az elnöksége alatt is tapasztalható erőteljes polarizációért, amely őt és a pártok mérsékelt szárnyait is gúzsba kötötte. Obama nem tűnik el a színről.
