Nem szalad el

LAMPÉ ÁGNES interjúja

– Mit keres az asztal alatt?
– Lehallgatókészüléket.
– Volt ilyesmire példa?
– Kaptam egy telefont arról, hogy magánnyomozók követnek, lehallgatnak. Egy biztonságtechnikai céggel bemérettük az irodámat, s kiderült, a fiókom alján egy MP3-as felvevő nyomai látszanak. A ragasztás módján pedig az, hogy pár hétig lehetett ott, nagyjából április közepétől.
– Pont, amikor az ügye elkezdődött?
– Pont. Egy belső levelezés is igazolja: akkor indult az ellenem szervezett konspiráció.
– Mint egy rossz krimiben: összeesküvés, magánlevelezés megszerzése, lehallgatás. Miről szól ez a történet valójában?
– Keresztre feszítettek, kizsigereltek. Mint A tanúban: Virág elvtárs, ez az ítélet. Az egész ügy konspiráció, ami személyes bosszúból indult.
– Ennyi?
– Nem teljesen. A 2010-es kormányváltás után a sport stratégiai ágazattá vált, hihetetlen pénz kezdett áramlani az olimpiai sportágakhoz. 2011-ben még csak harminchat versenyre tudtunk kiutazni, tavaly több mint százra. Én 1991-ben kerültem a mozgalomba, végigjártam a szamárlétrát, voltam minden: sportágalapító, egyesületvezető, szövetségi alelnök, paralimpiai bizottsági elnökségi tag, alelnök és 2007-től elnök. Sőt 2009-ben, majd az ominózus 2012-es évben kétszer is újraválasztottak. Szakmai elhivatottságom, ha csak az időt nézzük is, aligha cáfolható. Könnyű célpont vagyok, mert az adataink nyilvánosak, működésünk átlátható. A 2012-es beszámolónkat és az elnökség munkáját a felügyelőbizottság oly mélységben ellenőrizte, hogy ezt a határozatot még külön megemlítette a jelentésében. A pénzügyi beszámolót pedig könyvvizsgáló ellenőrizte. Nem szokás, de külön sorban feltüntettük az összes elnöki juttatást, amelyben a fizetésem mellett az ominózus, törlesztésre fordított hárommillió is szerepelt. Ezt 2012-ben mindenki, a közgyűlési szereplők is látták, az adatokat nyilvánosságra hoztuk, a honlapunkon azóta is megtalálhatók. 2015 előtt senkit nem zavart, nem látták etikátlannak.
– Ön szerint nem az? Jómódú ember hírében áll, azt mondják, éttermeket üzemeltetett a Balatonon. Miért kellett ez a hárommillió a parasportolók pénzéből?
– A kórházigazgatóról senki nem mondja, hogy a fizetésével a betegellátástól veszi el a pénzt. Csak az én esetemben szajkózzák, hogy elveszem a parasportolóktól a pénzt, mintha nem tettem volna le az asztalra semmit. Miközben az elnökség – az alelnök úr javaslatára – 2012-ben úgy döntött, hogy a munkavállalóknak biztosítja ezt a lehetőséget. Az elnöki feladatot 2007-től 2012-ig társadalmi munkában láttam el, a balatoni vendéglátásból 2008-ban kiléptem. Kislányom született, és az MPB mindennapi feladatai egész embert kívántak. A 2007-es és a 2010-es anyagi helyzetemet a 2012-essel összevetni nem reális. Jólesett az elnökség segítsége, úgy éreztem, a munkámat ismerték el.
– Nemet is mondhatott volna.
– Talán azt kellett volna. De akkor úgy éreztem, megérdemlem ezt a pénzt a munkámért. Eredményesek voltunk, pénzügyi helyzetünk stabilizálódott, soha nem látott szponzori bevételeket értünk el, és rengeteg juttatást tudtunk adni a sportolóknak.
– Mi érdeke fűződött bárkinek is felrúgni ezt az ideális helyzetet?
– Személyes sértettség is fellelhető. Zachár Attila, az erőemelő szakbizottság vezetőjének munkáját márciusban megköszöntük, mert a sportág integrációja megnyugtatóan rendeződött. De neki további személyes ambíciói voltak. Egyezkedett az eltávolításomról Nagy Zsigmonddal, a MOB nemzetközi igazgatójával, aki az emlegetett belső levelezésben leírta: meg kell buktatni Gömörit. Társult hozzájuk egykori gazdasági igazgatóm, Kovács Brigitta, aki most roadshow-zik ellenem a médiában.
– Ő is megsértődött?
– Igen. Mert a paralimpiai előkészületek során nem őt javasolnám csapatvezetőnek, hanem egy másik kolléganőt. Csak egy történet Brigittáról: Tenerifén ültünk az edzőközpont teraszán, amikor megjegyeztem neki, milyen jó, hogy itt tizenegy hónapos a szezon, úgy vennék itt egy apartmant. Erre mi jelent meg most a sajtóban? Hogy több házam is van Tenerifén. Később tudtam meg, hogy Brigitta gyűjtött és adott ki rólam adatokat, pedig hat éve dolgoztunk együtt. Karaktergyilkosság ez a legdurvább fajtából. És bejön még egy minisztériumi szál is, az egykori kolléganőm, most a sportért felelős államtitkárság szakértője, Tamás Henriett is segít nekik.
– Az említett tábor szereplői önt már beperelték azért, mert nyilvánosságra hozta a belső levelezést és a személyes adataikat. És van egy másik olvasat: a sportolóknak alig jutott támogatás, ön pedig még a devizahitelét is a parapénzből finanszírozta.
– Nem én finanszíroztam és nem a parapénzből. Nem a szakmai program hiánya miatt vannak rossz helyzetben a parasportolók, hanem azért, mert a Gerevich-ösztöndíj ügyében nem tudunk előrelépni. A MOB-bal sokat ütköztem ebben az ügyben: nem a falig mentem el, hanem a falon túl – ezért is tört be a fejem. Az elküldött anyagunkat indokoltnak találták, mégis mindössze harminckétmilliót kaptunk.
– Hogy jön ez az ön botrányához?
– A sportolók nélkülözése lépten-nyomon elhangzik. Emiatt is támad most néhány parasportoló. A Quaestor-ügyben sok milliárd tűnt el, mégis csupán egy hétig volt téma a sajtóban. Az én esetem három hete van napirenden.
– Miért?
– A politika miatt. Talán véletlen, hogy rögtön a botrány kirobbanása után vasárnap Szilágyi képviselő úr sajtótájékoztatót tartott?
– Pillanat. Ugye a jobbikos Szilágyi Györgyről, a párt sportkabinetjének vezetőjéről beszélünk?
– Róla, pedig egy éve még dicsérte a munkánkat.
– Miért lenne érdeke, ahogy ön mondja, ilyen piti ügyekbe belemászni a politikának?
– A Jobbik kormányváltó erő szeretne lenni, új szavazókat megmozgatni. A fogyatékkal élők társadalmi csoportja egy ilyen terület. Az ellenem zajló palotaforradalom szereplői arra számítottak, pár nap után felmondok. De nem tettem, hiszen a lelkiismeretem tiszta, nem szaladok el. A mandátumomat a közgyűléstől kaptam, a lemondásomat is neki ajánlom majd fel. És nem politikai szereplők hangzatos felszólításaira.
– Lemondásra buzdította Lázár János is, aki a kormány második embere. Nem szimpla politikai szereplő.
– Nem ismeri a tényeket. Lett volna lehetősége tájékoztatást kérni tőlem, nem tette.
– Borkai Zsolt MOB-elnök közleményében kérte, mondjon le.
– Divattá vált belém rúgni. Tényleg az én hibám, hogy „felszedettem a linóleumot és szőnyegpadlót tetettünk le”? Nagyravágyó vagyok, csak mert nagyra hivatott szervezetet szeretnék létrehozni? Itt az irodában minden bútor, még a virágok is az én tulajdonom, a falon a dédnagyapám faliórája. Mindent a másik irodámból hoztam, hogy erre ne költsünk, de legyen megjelenésünk. Ha valaki fogyatékos emberekkel foglalkozik, annak „mezítlábasnak kell lennie”? Csak társadalmi munkában hiteles az ember?

(Az interjú teljes szövegét a 168ora.hu-n olvashatják.)