KONCERT » Műsorváltozás
Nem lehet nem észrevenni, mennyire megváltozott a koncertlátogató közönség az utóbbi időben. Két-három évtizeddel ezelőtt a nézők (kis túlzással) név szerint ismerték egymást és minden egyes lejátszott kottafejet: nem volt ritka a térdre kihajtott partitúra vagy az átszellemült, behunyt szemű műélvezet, hangtalan előénekléssel. A rádió komolyzenei vetélkedőin a legnehezebb kérdésekre is könnyűszerrel érkeztek a legalaposabb válaszok. A pestiek – zenészek és zenehallgatók – zárt kasztot képeztek.
Ez a helyzet mára megváltozott. Részben az idegenforgalom az oka (a turisták szívesen meghallgatnak egy-egy koncertet vagy operát, legalább belülről is láthatják a gyönyörű épületeket), részben a divat: mára bizonyos körökben sikk lett koncertre járni, inkább a megjelenés, mint a zene kedvéért. Hogy e változások örömteliek-e vagy szomorúságosak, most ne döntsük el, de tény, hogy számos következménnyel járnak a koncertszervezőkre és a zenészekre nézve is. Utóbbiak meg se rezzennek, ha cukorzacskó zörgése nyomja el a halk futamokat, vagy ha lelkes neofita tapsolni kezd egy zenemű tételei között. Előbbi pedig biztosra akar menni: klasszikus húzóneveket lát csak szívesen a lejátszandó művek szerzői között és sztárokat a színpadon. A komolyzene kommercizálódik.
Mindez most a Győri Filharmonikus Zenekar múlt heti zeneakadémiai koncertje kapcsán jutott eszembe. A szórólap Ránki Dezsőt hirdette öles betűkkel, holott a zongoraművész közreműködője volt csak a koncertnek: az első részben Brahms B-dúr zongoraversenyét játszotta a győriekkel. A második rész pedig (az eredetileg hirdetett Csajkovszkij helyett) Dvořák IX. szimfóniájáé volt. Ebben hangzott fel az illetlen nézői taps, némi feszengést okozva. (S nem tudva, hogy a New York-i bemutatón – akkor még más szokások jártak – akkora volt a siker, hogy a második tételt üstöllést meg kellett ismételni.)
A koncert (korántsem mellesleg szólván) remek volt. Ránkiban mindig volt valami lefegyverző időtlenség, s ez mára csak erősödött (s Brahmsnak is jót tett.) Dvořákról kiderült, hogy milyen modern, a Berkes Kálmán vezette győri zenekarról meg, hogy mennyire profi.
Ennél nem kell több.
Nádas Sándor
