Kiszorult a hatalomból a populista népvezér Macedóniában
A Macedón Köztársaság elnöke, Gyorge Ivanov kénytelen lesz kormányalakítási megbízást adni az ellenzék vezetőjének. Zoran Zaev, Sztrumica szociáldemokrata polgármestere elegendő támogatást kapott ahhoz, hogy átvegye az ország irányítását a tíz éve hatalmat gyakorló jobboldaltól.
A 2,1 milliós balkáni állam belpolitikai békéje azonban ezzel még nem állt helyre. A társadalom megosztott. A tavaly december 11-én megválasztott 120 tagú nemzetgyűlésben 51-en a jobboldali nacionalista VMRO-DPMNE párt képviselői. Ennek a pártnak a vezére Nikola Gruevszki, aki pályáját bokszolóként kezdte, majd brókerként folytatta, hogy végül egyik mintaalakja legyen a kisállami nacionalista populista vezérnek. A szociáldemokraták 49 mandátumhoz jutottak. A maradék húsz képviselői helyen három albán párt osztozik. Ez utóbbiakat nyerte meg koalíciós partnereinek Zaev. A szociáldemokrata vezető biztos benne, hogy még márciusban megalakíthatja koalíciós kormányát.
Nikola Gruevszki Orbán Viktorral
Fotó: MTI/Soós Lajos
Macedónia az egykori Jugoszlávia egyik legzaklatottabb múltú tagállama. A Görögországgal tartó névvita miatt a nemzetközi szervezetekben máig FYROM jelzéssel emlegetik (the former Yugoslav Republic of Macedonia, azaz Macedónia, volt jugoszláv köztársaság). A dúlt történelmű országnak rengeteg a beépített konfliktusa szomszédjaival. Belső feszültséget az ortodox-szláv macedón többség és a főként muzulmán albán kisebbség közötti ellentét okoz. És akkor még nem szóltunk arról, hogy a jugoszláv örökségből Macedóniának igen szegényes gazdasági hagyaték jutott.
Az ilyen – sokszorosan zaklatott, bizonytalan identitású – országban könnyen emelkednek fel populista népvezérek. Különösen alkalmas a terep az állandó függetlenségi harcra, az emlékezetpolitikai küzdelmekre, ahol fel lehet mutatni belső és külső ellenségeket. A 47 éves Nikola Gruevszki ilyen vezére lett pártjának. A világ akkor figyelt fel rá, amikor Szkopjét, a fővárost teleszórta a nemzeti identitás állítólagos megerősítését szolgáló giccses emlékművekkel. Újabb alkalom volt ez a görögökkel való összecsapásra. Például emeltetett egy Nagy Sándornak szentelt emlékművet, amit később kénytelenek voltak átkeresztelni lovon ülő harcossá, amikor a görögök tiltakoztak. Évtizedek óta áll ugyanis egy nagyon hasonló emlékmű Thesszalonikiben. De a bolgárokkal is volt az elvitatott nemzeti hősök ürügyén vitája.
Ám a lényeg nem ebben, hanem az egyre autoriterebb és korruptabb kormányzásban volt. Gruevszki hadat üzent a civil szervezeteknek és a szerinte ezeket irányító Soros Györgynek. Ellenfeleit ellenséggé nyilvánította és a titkosszolgálattal figyeltette. Ez a lehallgatási botrány volt az oka tavalyi kényszerű lemondásának is.
Eközben az elmúlt három évben Macedónia a balkáni menekültútvonal fontos szakasza volt. Volt, amikor a közel-keleti vándorok gyorsan áthaladtak, volt, amikor ott rekedtek, vagy a határokon állították meg őket. Mindenképpen teher volt ez a rogyadozó gazdaságú megosztott államnak.
Az, hogy most mind a három albán párt meg tudott egyezni a szociáldemokratákkal, jelentheti, hogy a baloldal nemzeti kiegyezést ajánlott nekik. Ez az albán nyelv második hivatalos nyelvvé emelésével vagy autonóm körzetek kialakításával járhat. Szinte bizonyos, hogy Gruevszki ez ellen indít majd háborút. Külföldi támogatókra viszont számíthat, mert agy konfliktus a Balkán közepén, amelyben egyik oldalon a muzulmán albánok, a másikon ortodox szlávok állnak, nem hiányzik Európának.
