Hitelesség és bátorság

Azt mondják – egy kicsit módosítva –, hogy a legjobb ügynek is kell cégér: vagyis médiaképes megjelenítés és valaki, aki ehhez hiteles arcát tudja adni. Sándor Mária ilyen ember. Május 18-án az ATV Egyenes Beszéd című műsorában a Kálmán Olgával készült riportban ámulattal hallgattam, sőt nem csak én, még a riporternő is beleszólás nélkül hallgatta (akinek ez az utóbbi időben nem szokása). A beszéde – ahogy az egészségügyről és az ott dolgozó kollégákról szólt – tele volt érzelemmel, hivatástudattal. Ezt bizonyította az is, ahogyan megindokolta, hogy miért lett gyerekápoló: míg a felnőtt beteg mellett csak állhatok és esetleg vele együtt sírhatok, addig a beteg gyermeket felvehetem és magamhoz ölelhetem. Ez a mondat tele van érzelemmel, amely az ő hivatásához elengedhetetlen.

Sándor Mária beszélt ugyan az ápolók rettenetes anyagi helyzetéről, de én azt éreztem, legfőképpen a jövőért aggódik. Szólt azoknak az iskoláknak, tanároknak a hiányáról, ahol és akiktől ő még szakmát, hivatástudatot, emberséget tanulhatott.

Olvastam arról is, hogy gyermekkora álma mellett – hogy egyszer eljuthasson New Yorkba – most az az álma, hogy az egészségügyért felelős államtitkárság tisztességesen rendezze a kórházi ápolók bérezését. A gyermekkori álma most egy magát megnevezni nem akaró adományozó jóvoltából teljesülhetne, de ő addig nem kíván élni vele, míg az utóbbi álma meg nem valósul. Ilyen és ehhez hasonló cselekedetek teszik hitelessé egy ügy szószólóját.

Ahhoz, hogy ügye megvalósításához az érdekeltek, esetleg mások is csatlakozzanak, a hitelesség mellett szükség van napjainkban bátorságra is, Sándor Máriánál e kettő párosult. Az álmok megvalósulásához a demonstrációkon való részvételünkkel mi is segíthetünk.

Id. Jókai Oszkár, e-mail