Canossa-járás Münchenben
Nem kell biztatás se Magyarországról, se máshonnan. Az úgynevezett Beneš-rendeletek – amelyek megágyaztak a csehszlovákiai németek (jóval kevésbé a magyarok) jog- és vagyonfosztásának, két és fél millió ember deportálásának – ma is azoknak okoznak gondot, akik Beneš elnök örökösei. Bibó István már 1946-ban „nagyméretű lelkiismereti válságot” jósolt Csehszlovákiának. Azóta ott van az írás a falon, legföljebb évtizedeken át törölgették, eredménytelenül. ACZÉL ENDRE elemzése.
Noha mifelénk létezik egy csomó illúzió arra nézve, hogy velünk ellentétben a csehek mentesek a nacionalista elfogultságoktól, történelmi köldöknézéstől, intoleranciától, a Lidové Noviny ebben a Zeman–Schwarzenberg-párbajban „a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a demagógia kevercsét” vélte felfedezni. A Respekt névre hallgató – jó minőségű – prágai hetilap erre tercelt, éspedig magyar „kitekintéssel”: „Miloš Zeman a nacionalizmus lobogóját lengeti. Ha elnökké választják, csak idő kérdése, hogy a cseh politika ugyanarra a mélypontra zuhanjon, ahová a közép-európai országok egymás után zuhantak.” (Azaz: a Kaczyńskiak Lengyelországa, Orbán Viktor Magyarországa, Mečiar, majd az első mandátumát töltő Fico Szlovákiája.)
Nos, megválasztották. Ám mielőtt beülhetett volna hivatalába, az aktuális miniszterelnök, Petr Nečas február vége felé ellátogatott Bajorországba – cseh kormányfő még soha nem járt ott, a szudétanémetek arrafelé a legerősebbek és a leghangosabbak –, és az ottani parlamentben mondott egy „bűnbánó” beszédet. Amellyel ugyan – a sajnálkozás kifejezésével a deportálások és az általuk okozott igazságtalanságok, emberi szenvedések, továbbá a kollektív bűnösség elvének érvényesítése miatt – nem nagyon lépett túl az 1997-es Kohl–Klaus-nyilatkozat tartalmán, kizárta a kártalanítást, és arra se tett ígéretet, hogy a Beneš-dekrétumokat törlik az érvényes cseh joganyagból. De mégis...
„Esztétikailag” szebben fogalmazott, mint bármelyik elődje. Ő nevezte elsőnek „német honfitársainknak” az elűzötteket. Ő beszélt a cseh politikusok közül elsőként arról, hogy az elűzéssel a (szudéta) térség elveszítette történelmi arculatát, kultúráját, kétnemzetiségű városai elporladtak, egyszóval, ami történt, az Csehországnak nem nyereség, hanem veszteség volt. Végül kiállt a cseh–bajor kulturális közösség mellett. Szavait a Landtagban állva tapsolták meg a képviselők, dicsérő szavakat kapott az elűzöttek örököseitől is.
Előbb-utóbb valamelyik cseh kormánynak lépnie kell a Beneš-dekrétumok ügyében.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
