Azoknak, akik örömüket lelik abban, hogy saját nemzetüket gúnyolják
Azoknak, akik hétről hétre örömüket lelik abban, hogy saját nemzetüket gúnyolják, minden bizonnyal nem történész szakemberre van szükségük.
Most elmagyarázhatnám a levélíró Dömötör Istvánnak, hogy a „magyarországi bennszülötteknek” nem a nyugati multik hozták el az elektromosságot, hisz Magyarországon fedezték fel a wolframszálas izzót és kriptongáztöltést, illetve a világon elsőként világítottak meg közteret villanylámpával, indult menetrendszerű villamosjárat és villamosmotor-kocsikkal üzemeltetett földalatti – sőt: magyar készítette Európa első villamosított vasúti fővonalát (Kandó Kálmán) és Párizs első telefonközpontját is (Puskás Tivadar).
Hogy nem Világos a „hősi magyar múlt”, hanem a Heine és Hugo által is dicsőített szabadságharc, illetve a New Yorkban is szobrot kapott Kossuth Lajos.
Hogy a franciák tonnaszámra adják el francia libamájként a Magyarországról importált magyar libamájat, a spanyolok aranyáron mért Serrano sonkát készítenek a magyar mangalicából, Németországban szobrot állítottak a magyar szürke marhának (amelynek tehenét amúgy soha nem fejték...)
És így tovább.
De szerintem sajnos úgysincs értelme. Azoknak, akik hétről hétre örömüket lelik abban, hogy saját nemzetüket gúnyolják, minden bizonnyal nem történész szakemberre van szükségük.
Azt viszont elmondhatom, hogy szerény véleményem szerint milyen 168 Órára lenne szüksége a magyar baloldalnak, húsz évvel a rendszerváltás után. Olyanra, ahol olvasók és szerkesztők egyaránt megértik, hogy nemcsak más nemzetét gyalázni szalonképtelen, szélsőséges cselekedet, de a sajátunkat is! Már ha komolyan gondoljuk ama baloldali szlogent, amely szerint minden nemzet egyenlő, és egyik sem alább való a másiknál. Illetve, ha komolyan akarunk bármit is a jövőben ettől a – Gyurcsány Ferencet idézve – „kurva” országtól.
Hajnal Sebestyén
magyar baloldali
Győr
