Az Iszlám Államnak jól jött a koronavírus-járvány

Noha az Iszlám Állam (ISIS) „kalifátusrára” még 2019 márciusában megsemmisítő csapást mértek Szíriában a baghúzi csatában, sok jel mutat arra, hogy a szervezet újra működésbe léphetett. Idén újév napján az ISIS maga jelentette be, hogy vállalja az Oroszország csecsenföldi régiójának fővárosában, Groznijban elkövetett késes támadást. Ebben egy rendőr meghalt egy másik súlyosan megsérült. Január közepén legkevesebb harminckét ember halt meg és további száztíz megsérült abban az öngyilkos bombatámadásban, amelyet Bagdad egyik forgalmas piacterén követtek el. Ezért szintén az ISIS vállalta a felelősséget. A múlt héten a kelet-afrikai Mozambik Palma nevű kikötővárosában történt több tucat emberéletet követelő támadást feltehetően szintén az ISIS követte el. A híradások levágott fejű emberek sokaságáról szóltak.

Az ENSZ közlése szerint a Mozambik Cabo Delgado nevű tartományában elharapodzó iszlamista támadások következtében legkevesebb 5300 ember kényszerült elhagyni az otthonát, a menekültek egy részét a szomszédos Tanzániában fogadták be.

Mindez csak néhány figyelmeztető jel, hogy az ISIS ellen folytatott küzdelem még korántsem ért véget. Irakban csak 2020 első negyedévében 600 ilyen támadást regisztráltak, Szíriában naponta jelentettek haláleseteket. 

Feltámad-e az Iszlám Állam?

Annak, hogy az iszlamista terrorszervezet újra megerősödni látszik, számos oka van. Az AlJazeera március elején közölt elemző cikke szerint sok ISIS-harcos valójában soha nem is hagyta el az iraki-szíriai határt. Szétszóródtak, elrejtőztek, visszavonultak. Kihasználták, hogy a rájuk irányuló figyelem lankadni kezdett. A rejtőzködést tavaly nagyban segítették a koronavírus-járvány miatt bevezetett kijárási korlátozások is. A járvány okozta felfokozott feszültség és társadalmi nehézségek miatt könnyebb volt a szélsőségek iránt fogékony fiatalokat megkörnyékezni.

Az amerikai erők látványos visszavonulása szintén elősegítheti a szélsőséges iszlamista csoportok erősödését. Irakban jelenleg mindössze kétezerötszáz amerikai katona állomásozik, Szíria északi részén kevesebb, mint hétszáz. Eközben az ENSZ becslése szerint az ISIS-nek még mindig tízezer harcosa van, a pénzügyi tartalékokat pedig 300-500 millió dollárra becsülik. Ez legkevesebb 92,1 milliárd forint.

Miközben az Egyesült Államok visszavonulni látszik, az Irán által támogatott síita milíciák megerősödnek a térségben. Ez fokozhatja az elnyomás érzését a kissebségi státuszban élő szunnita fiatalok köreben. Ez is egy újabb tényező, amely az extrém iszlamista szervezetek felé terelhet sokakat.

Az Iszlám Állam létrejöttét és fennmaradását elősegítő társadalmi és gazdasági problémákat sem az amerikai jelenlét nem oldja meg, sem az, ha kivonulnak. Basszam Barabandi egykori szíriai diplomata szerint az Egyesült Államok által támogatott kurd erők és a helyszínen élő arab törzsek közötti bizalmatlanság az egyik oka annak, hogy az ISIS egyáltalán fennmaradt. Szerinte a terrorszervezet addig nem is fog megszűnni, amíg a kurdok maradnak a térségben az Egyesült Államok fő szövetségesei.

„Az USA hibát követett el, amikor fő partnereként a kurd erőkre támaszkodott. Ehelyett komolyan foglalkozniuk kellene az arabok és a kurdok közötti szakadék csökkentésével, és egyértelművé tenni, hogy az arabok lakta területeket araboknak kell irányítaniuk, nem pedig a Szíriai Demokratikus Erőknek, amelyet a kurdok uralnak” – magyarázta az Aljazeerának az egykori diplomata. A Biden-adminisztráció azonban minden jel szerint úgy látja, a kurdok továbbra is hatékony helyi szövetségesek, akik anélkül tudták legyőzni az ISIS-t, hogy komolyabb költségeket okoztak volna ezzel az Egyesült Államoknak.

 A világ a vallás felé fordul

Az iszlámmal és az iszlamizmussal kapcsolatban a nyugati nyilvánosságban számos tévképzet és fogalmi bizonytalanság él. Jany János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója egy 2016-os tanulmányában részletesen foglalkozik az iszlamizmus geopolitikai és eszmetörténeti vonatkozásaival. A kötetben szó van arról, hogy még a tudományos nyilvánosságban is keverednek egymással az olyan fogalmak, mint radikális iszlám, iszlamizmus, iszlám, iszlamizáció, dzsihád vagy hasonlók. A kutató szerint az iszlám és az iszlamizmus fogalma között világosan különbséget lehet tenni.

Az iszlám magát a vallást és az arra épülő, földrajzilag is sokféle kulturális tradíciót jeleni. Az iszlamizmus viszont politikai ideológia, amely a vallást használja fel eszközként céljai megvalósításához. Az iszlamizmusnak mint ideológiának vagy politikai eszmerendszernek sokféle irányzata és megnyilvánulási formája van. Ezek között vannak radikálisak, de vannak valódi vízióval és társadalompolitikai programmal rendelkező konzervatívok is. Európai analógiaként a kereszténydemokrata és keresztényszociális mozgalmakat  lehet említeni. Ám a német, a lengyel vagy a magyar kereszténydemokrata felfogás más és más. A közös bennük, hogy valamennyien használják a vallást politikai céljaik megvalósításához. Más szóval: a kereszténység nevében politizálnak.

A vallási ideológiát alkalmazó más politikai mozgalomtól az iszlamizmust azonban élesen elválasztja az törekvés hogy saját, az iszlám vallásjogon alapuló jogrendet vezessen be. A sarí’a bevezetése viszont már csak azért sem egyszerű, mert az iszlamisták politikai, nem pedig vallási mozgalmak. Nem is támaszkodnak a hagyományos vallástudósok tanításaira, hanem saját értelmezéseket alakamaznak. Igy vallásjogi állásfoglalásaik az iszlám szempontjából érvénytelenek. A hagyományos vallástudósok többsége pedig élesen elutasítja az iszlamizmust, mert leegyszerűsítik és felhasználják a vallást.

Jany tanulmánya szerint az iszlamizmus paradoxona éppen az, hogy ahol a politika kiépíti a hivatalos vallásosság kereteit, ott a társadalom nagy része ennek hátat fordít. Iránban ma kevesebben járnak mecsetbe, mint a szekularizált nacionalista rendszer alatt bármikor. Ami nem jelenti azt, hogy kevesebb a vallásos ember, csak a vallásosságukat visszavonták a magánszférába. Azaz otthon imádkoznak.

A Közel-Keleten bekövetkezett iszlamista politikai fordulat egy jelentős társadalmi fordulattal egy időben zajlott. A politikai áramlatoktól relatív függetlenül sokan, akik korábban bármilyen okból – önként vagy nyomásra – elhagyták a vallást, ismét visszatértek hozzá. Ezzel az iszlamizációnak nevezett folyamattal párhuzamosan a hetveneses évektől a nyugtai társadalmakban is zajlott valami hasonló. Ez a re-judaizáció vagy a jellemzően Észak-Amerikában zajló re-krisztianizáció, összefoglaló nevükön: re-szakralizációk. Úgy tűnik, hogy a modernizációs kísérletek után a társadalmak hajlamosak újra a vallásosság felé fordulni. Ez azonban már nem archaikus, hanem posztmodern vallásosság.

Az iszlamista mozgalmak számára a hetvenes évektől politikai lehetőségként adódott, hogy alternatívát nyújtsanak a nyugatias típusú modermnizációs kísérletekkel szemben. Ezek a kísérletek nem ritkán egy másik politikai ideológia, a nacionalizmus segítségével  igyekeztek a politikai tábort összekovácsolni: így például Gamal Abdel-Nasszer egyiptomban vagy a Pahlavi-dinasztia két egymást követő sahja Iránban.  

Az iszlamista politikai projektek közül máig az egyetlen sikeresnek mondható az iráni. A perzsa államban negyvenegy éve a sííta iszlám nevében létrehozott és működtetett politikai rendszer és jogrend uralkodik. 

Az Iszlám Állam rövid története

A szélsőséges iszlamista ISIS létrejötte szempontjából fontos mozzanat volt, hogy 2003-ban George W. Bush elnöksége alatt az USA és nemzetközi erők lerohanták Irakot. Az ezt követő iraki felkelés idején vált hírhedtté a jordániai illetőségű Abu Muszab al-Zarqawi, aki terrorszervezetével, a Dzsama’at al-Tauhíd wal-Dzsiháddal, legfőképp öngyilkos merényleteiről, civilek és iraki kormányzati intézmények és síita mecsetek ellen elkövetett támadásairól vált ismertté. A szervezet 2004 októberében hivatalosan is szövetségre lépett az Oszama bin Laden által 1988-ban alapított al-Kaidával. Nevet is változtatot: Iraki al-Kaida lett a neve.

Miután Szaddam Husszeint 2003-ban eltávolították a hatalomból, az Egyesült Államok vezette átmeneti koalíció a helyi kormányzás széles körű átalakításába kezdett.  Az iraki hadsereget is feloszlatták, ami a dühös iszlamista technokraták népszerűségét erősítette a lakosság körében. A Szaddam Husszein után maradt hatalmi űrben a szervezet könnyedén megerősödött. Az Iraki al-Kaida 2006-ban újabb iszlamista csoportokkal egyesült és felvette az Iraki Iszlám Állam nevet. Vezetője Abu Omar al-Baghdadi lett.

2010-re az amerikaiak által támogatott, de tekintélyelvű iraki kormányzat annyira meggyengült, hogy az alapvető szolgáltatásokat, például a villamosenergia-ellátást sem tudta biztosítani. Ilyen állapotban érte Irakot 2011 év elén az Arab-tavasz, amely az arab országokon keresztülsöprő forradalmi hullám volt, amelynek során Tunéziában, Líbiában, Egyiptomban és Jemenben sikerült kormányt dönteni, máshol fegyveres tiltakozások, tüntetések voltak. Halottak száma: mintegy 190 ezer fő. Irakban kevesebb, mint 250-en, de Szíriában 160 ezren haltak meg.

2011 végén az Iraki Iszlám Állam Szíriába küldött egy megbízható iszlamista hadurat, Abu Mohammed al-Dzsulánit, aki megalapította a Dzsabhat al-Nuszra nevű szervzetet. Ez a szíriai polgárháborúban öngyilkos merénylők széleskörű alkalmazásáról vált ismertté. És bár az al-Nuszra évekig titkolta az Iraki Iszlám Állammal és az al-Kaidával való kapcsolatát, egy, a Brookings Institute által közölt tanulmány szerint 2012-ben a szervezet finanszírozásának ötven százalékát az Iraki Iszlám Állam biztosította. 2013-ban aztán al-Baghdadi az al-Kaida központjával dacolva nyilvánosságra hozta a két szervezet kapcsolatát. Az Iraki Iszlám Állam vezetője ezután követelte a két szervezet egyesítését, Abu Mohammed al-Dzsuláni ezt azonban visszautasította. Véres harc lett belőle, az összecsapásokban több ezer ember halt meg, bizonyítva, hogy az Iraki Iszlám Állam könyörtelensége még a soraiban lévőkre is kiterjed.

Az al-Kaidától való elszakadása után az Iraki Iszlám Állam agresszíven fordult kelet felé. 2014-re bevette az iraki Moszul városát valamint Szíriában elfoglalták az olajban gazdag Deir az-Zor és Rakka városokat, később ez utóbbi lett az Iszlám Állam politikai fővárosa. A szervezet ezek után megkezdte a szíriai-iraki határ szisztematikus lebontását, hogy így valósítsa meg fő törekvését a „kalifátus” létrehozását. A területi hódítások megszilárdítása után a szervezet megkezdte a bürokratikus kvázi-állam kiépítését. Ebbe a munkába rengeteg külföldi önkéntest és technokratát bevontak, amellyel két cél értek el. Az egyik a tömegbázisuk növelése, a másik az államként való létezésük megszilárdítása volt.

A Carnegie Middle East Center tanulmánya szerint az ISIS az uralma alá hajtott területeken hat különböző jövedelemforrást teremtett meg. A működéhez szükséges anyagi erőforrásokat adók kivetéséből, természeti erőforrásokból, például kőolajból, emberrablásokból, régiségkereskedelemből, külföldi adományokból és fosztogatásból szerezték. Az ISIS 2014-ben 1,9 milliárd dollár bevételre tett szert így. Jól jelzi ugyanakkor a szervezet instabilitását, hogy ez a bevétel 2016-ra már csak maximum 870 millió dollárra rúgott. Az iszlám állam valóban államszerűen működött, nyújtott szociális szolgáltatásokat: adományosztó hivatalokat nyitott, ingyenkonyhát, köztisztasági szolgáltatást, egészségügyi biztosítási rendszert is fenntartott. Megszervezte az élelmiszerellátást, a villamosenergia-ellátást. És külön hivatalt állított fel az árvák támogatására.  

A  fegyvereseinek túlnyomó részét helyi arabok adták, de igen sok külföldi önkéntesük is volt, így bizonyítottan számos nyugat-európai és amerikai állampolgár csatlakozott hozzájuk. Rajtuk kívül főként afgánok, pakisztániak, csecsenek, albánok, és bosnyákok harcoltak a soraikban. Önkéntesség tekintetében még Izrael sem volt kivétel, 2014-ben az ország biztonsági szolgálata a Shin Bet 40-50 főre becsülte az Iszlám Állam oldalán harcoló izraeli állampolgárok számát. A legalacsonyabb arányban Bulgária, Románia, Szerbia, Luxemburg, Svájc és Magyarország képviselte magát, ezekből az országokból egy 2016-os tanulmány szerint legfeljebb 10-10 fő vagy annál kevesebb harolt az ISIS kötelékében.

A rendkívül agresszív szervezet éveken át tartó összehangolt katonai akcióknak köszönhetően fokozatosan vesztett a befolyásából. 2017 júliusában elvesztették az ellenőrzést Moszul felett, majd a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Erőknek köszönhetően elvesztették tényleges politikai fővárosukat, Rakkát is. 2017 decemberéig az általa valaha uralt területnek már csak mindössze 2% -át ellenőrizte az ISIS, és 2019 márciusára úgy tűnt, sikerült végre teljesen visszaszorítani a baghúzi csatában, ahol azutolsó sátortáborukat is feladni kényszerültek.

 Mozambik, ahol a földgázban reménykednek

A múlt héten Mozambik északkeltei részén keltett feltűnést, hogy Palma kikötővárosban iszlamista fegyveresek követtek el fegyveres rajtaütést. A támadásban, amelyet egy hatalmas, 60 milliárd dollár értékű földgáz-kitermelési és fejlesztési beruházás közvetlen közelében  hajtottak végre, tucatnyian meghaltak, köztük külföldiek is. A támadást sokak meglepetésére az ISIS vállalta magára.

A The New York Times cikke szerint az elmúlt hónapokban a mozambiki felkelők megerősödtek, és nagy területeket foglaltak el, beleértve a régió másik nagy kikötővárosát is. A lap szerint ezzel együtt kevés elemző gondolja úgy, hogy az ISIS valóban szoros kapcsolatot ápolna a mozambiki felkelőkkel. Ők, mint írják, inkább a helyi sérelmek miatt, elkeseredettségből, mintsem az Iszlám Állam ideológiai céljainak megfelelően hajtják végre akcióikat. A támadásra való bejelentkezésből mindenesetre látszik, hogy az ISIS a fegyveres csoportokkal fennálló laza kapcsolatait használva valóban képes arra, hogy a globális szinten folytatott harc benyomását keltse.

Még 2017. október 5-én történt, hogy bozótvágó késekkel és gépfegyverekkel felfegyverzett támadók kétnapos támadást indítottak kormányzati épületek és rendőrörsök ellen Mozambik észak-keleti részén Cabo Delgado tartományban. A támadás tizenhét ember életét követelte, közülük tizennégy áldozat a támadók soraiból került ki. Az afrikai fókuszú Institute for Security Studies tanulmánya szerint a felkelők a kezdetektől 2019 januárjáig több mint százötven embert öltek meg és több mint ötszáz házat égettek le. A tanulmányban megszólaltatták Ivo Garido volt mozambiki egészségügyi minisztert, aki a támadókat „a szomszédságunkból toborzott gyermekeknek” nevezte, utalva arra, hogy az iszlamista szélsőségesek Cabo Delgado északi falvainak közösségeiből és családjaiból származnak. 

A kutatók megkérdeztek három helyi muszlim vallási vezetőt is, ők arról számoltak be, hogy a szélsőségesség első jelei 2014-ben és 2015-ben kezdtek látszani Mocímboa da Praia városában. Akkor történt, hogy a helyi mecsetek fiataljai valamiért lázadni kezdtek a saját közösségeik ellen. Az alakuló szélsőséges csoport tagjait helyben toborozták, nem ritkán munkahelyet és tanulmányi ösztöndíjat ígértek nekik. Ahogy a vallási vezetők elmondták, voltak arra utaló jelek, hogy némelyikük külföldről érkezett, beleértve Tanzániát, Ugandát, Kenyát és Kongót, de jól emlékeznek, hogy arab nyelvű beszélő is volt közöttük. A helyi muszlim vezetés állítja, hogy a hatóságokat figyelmeztették a jelenségre, de ők a tétlenséget választották. Mindaddig, amíg 2017 októberében meg nem történt a támadás. Az egyik vallási vezető úgy fogalmazott: „Ez egy olyan csoport, amely az iszlám köpenyével takarja el magát”.

A volt egészségügyi miniszter szerint a társadalmi kirekesztés állhat a támadások hátterében. Szerinte Mozambikban évente mintegy nyolcszázezer fiatal keres munkát, de a kormány legjobb esetben is csak százezer munkahelyet tud biztosítani a számukra. Sokan úgy látják helyben, hogy a kitörési pontot az a Palma kikötővárosban épülő multinacionális gázipari beruházás jelentheti majd, amelynek közelében a múlt heti támadás megvalósult.

A beruházásban amerikai, olasz, japán, thaiföldi és indiai és helyi vállalatok is részt vesznek, és ennek köszönhetően 2023-ra a tervek szerint Mozambik lehet az egyik legjelentősebb földgáz exportőr. A tanulmány által megszólaltatott egykori miniszter szerint azonban illúzió azt hinni, hogy a szénhidrogén-kitermelés egycsapásra megoldja az országban mélyen gyökerező társadalmi és gazdasági problémákat. Szerinte ehhez inkább a gazdaság diverzifikációjára lenne szükség, amely egy lényegesen hosszabb folyamat. Az Egyesült Államok márciusban hivatalosan is globális terrorszervezetként jelölte meg a Mozambikban al-Szunna wa Dzsama’a néven ismert felkelő csoportot, és az amerikai különleges erők katonái pedig megkezdték az ellenük védekező mozambiki csapatok kiképzését.

(Kiemelt képünk illusztráció, 168 archív)