Ausztria több bort exportál
Az osztrák borgazdaság ünnepel: a tavalyi, egyéb gazdasági mutatók tekintetében ugyancsak mostoha évben a borexport 16 százalékkal nőtt. Ezen az eredményen az sem ront, hogy eközben a literenkénti átlagár 66 centről 53 centre csökkent.
Ma már senki nem emlékszik a nyolcvanas évek súlyos borcsalási válságára, vagy ha igen, annak inkább kései áldásait emlegeti. Azt, hogy a botrány kikényszerítette az új bortörvényt, amelyhez hasonló szigor sehol a világon nincs, s amely rövid idő alatt meghozta az eredményt.
Ausztriában minden minőségi bor ellenőrzésköteles, ami azt jelenti, hogy a kizárólag ezzel foglalkozó állami hatósági intézmény a palackokban benyújtott borfajták különféle mérésein túl a helyszínre küldi szakértőit, akik akkurátusan minden egyes hordót ellenőriznek. Csak ha a hét szakember közül öt véleménye pozitív, akkor kapja meg az illető gazdaság a szóban forgó fajtára azt a bizonyos minősítési számot, amely nélkül minőségi bor nem forgalmazható.
A követelmények szigorú ellenőrzése hamar átrendezte a termelő gazdaságokat, de a piacra kerülő borfajtákat is. A melléküzemágként termelő gazdák nagy része tönkrement, nem tudott lépést tartani a versennyel, a megmaradt gazdaságokban pedig végbement a nemzedékváltás. A fiatal gazdák számára már természetes ez a rendszer. A szőlőtermelők közül már csak ezért is kizárólag azok remélhetik a túlélést, akiknek állandó átvevőkörük van - ez utóbbiak viszont a stabil kapcsolatok révén számíthatnak a megbízható, kiegyensúlyozott minőségre.
A szőlősgazdák új termesztési technológiákat alkalmaznak, s akik termékük viszonylag elfogadható árú, biztonságos átvételére számíthatnak, megengedhetik maguknak a kisebb mennyiséget: ha egy-egy tőkén kevesebb fürt van, a minőség lényegesen jobb. Hektáronként maximum 9 ezer kilogramm szőlő teremhet, illetve ha 6.750 liter bornál több a termés egy hektárról, az csak eredet nélküli borként forgalmazható. Az ausztriai borok kétharmada minőségi. A bortörvényt egyébként tavaly aktualizálták – az előírások nem lettek enyhébbek.
A minőségi követelmények betartása persze nem elég a jó hírnév visszaszerzéséhez külföldön, de kétségkívül hozzájárult ahhoz, s magyarázatot nyújt az export tíz éve tapasztalható folyamatos növekedésére. A tavalyi minden más szempontból gyenge gazdasági év végén még az előző évi eredmény szinten tartása körvonalazódott, a részletes adatok azonban mást mutattak: 2009-ben a hordós borkivitel mennyiségileg 16 százalékkal nőtt, igaz, értékét tekintve ez csak 5,3 százalékos emelkedés. Számokban: az exportált mennyiség elérte a 70 millió litert, a forgalom 113 millió euróról 119 millióra nőtt. A palackozott bor exportja kisebb mértékben, 3,7 százalékkal nőtt – 39,5 millió literre, itt viszont az értéknövekedés nagyobb, 4,4 százalék, ami 103 millió eurónak felel meg. Ez annyit jelent, hogy ebben a szegmensben az átlagár az előző évi literenkénti 2,59 centhez képest kicsit magasabb lett (2,60 euróra).
Az osztrák bor vásárlói között első helyen Németország áll, ide kerül az export hatvan százaléka. Ezen a piacon a mennyiségi növekedés 15 százalék volt, mégpedig a jelek szerint a drágábból kelt el több, hiszen a bevétel 9 százalékkal nőtt. A második fontos export célország, Svájc, még 27 százalékkal több osztrák bort importált (plusz 6 százalékos bevétel növekedés).
Örvendetes, hogy újabb piacok fedezték fel az osztrák borokat. Hollandia például, amely tavaly az előző évihez képest 30 százalékkal nagyobb mennyiséget vásárolt (plusz 27 százalékos bevétel növekedés).
A statisztika kitér az osztrákok szokásainak változásaira is. A válság érezteti hatását, kicsit csökkent az elfogyasztott bor mennyisége, de főleg az iszogatási szokások változtak. Tavaly az osztrákok inkább boltban vásárolták meg a bort, és hazavitték, ritkábban fogyasztottak vendéglőben.
A cikk megjelenését az Oesterreich Wein Marketing GmbH támogatta.
