A második piknikkoncert
Az idei piknik koncertek témáját a rendezők a természetből vették: míg az előző az erdők, mezők világába vitte a közönséget, most olyan szerzemények csendülnek fel, amelyeket a folyók és tengerek ihlettek. Ahogyan a piknikkoncertek hívei már megszokhatták, az esti koncertek előtt és a délelőtti matiné koncert szünetében a zenei élmény mellé kulináris élvezet „jár“ a közönségnek. A szervezők gondosan összeválogatott elemózsiával teli kosarat kínálnak. A lakomát a kastélypark gyepén illetve a vadászlak előtt terített asztaloknál lehet elfogyasztani.
A víz sodró erejének zenei leképezése mindannyiunkra nagy hatást tesz. Robert Schumann Rajnai szimfóniája rusztikus, titokzatos és ünnepélyes dallamaival a „szent folyamot” és a partján élő lakosokat idézi. Felix Mendelssohn egy Goethe-versből kiindulva dolgozza fel művében a feltámadó szél hangjait, a fellélegzést a félelmetes szélcsend után. Britten Peter Grimes című operájában ezzel szemben a tenger az emberi lélek tükre, amely érzelmi viharok és lemondással teli nyugalmi állapotok között hánykolódik: ezt adja vissza a felkavaró, expresszív muzsika.
Max Bruch viszont nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy fiatal hegedűművészek kizárólag I. hegedűversenyét óhajtották játszani, mintha nem is komponált volna más zeneművet! A komponista G-moll hangversenye mintegy a nyugalom szigete a piknikkoncert zenei hullámai közepén.
A víz felfrissülést, máskor azonban fenyegetést hozó természeti erőként, majd ismét máskor az emberi lélek tükörképeként jelenik meg. Felix Mendelssohn, Robert Schumann és Benjamin Britten tengerek és folyók ereje által ihletett muzsikája mindenképpen érzelmi hullámokat korbácsol. Sara Domjanic és a Pozsonyi Szimfonikusok, akiket Jochem Hochstenbach vezényel, azonos hullámhosszon vannak Max Bruch népszerű g-moll hegedűversenyének előadása közben is.
