Végrehajthatlan szabályozás - A bíróságoknak a Skype-ra kellene költözniük
– Természetesen értjük a jogalkotó célját: megpróbált gondoskodni arról, hogy a bíróságok végezhessék a munkájukat a veszélyhelyzet idején is, méghozzá úgy, hogy ehhez minél kevesebb személyes kontaktusra legyen szükség. A halaszthatatlan ügyekben azonban ezt eddig is megoldottuk – így nyilatkozott a 168 Órának egy névtelenséget kérő vidéki bírónő. Szerinte az egyszerűsített szabályok között van hasznos és alkalmazható is, de a mostani előírások egy része életszerűtlen.
Informátorunk elmondta, hogy a március 15-én bevezetett rendkívüli ítélkezési szünet meghirdetésekor lemondták az összes tárgyalást. Most azokat úgy kell kitűznie, mondjuk egy hónap múlva esedékes időpontra, hogy nem tudhatja, akkor nem lesz-e érvényben szigorúbb kijárási korlátozás. Azt sem tudja, hogy a felek közül kit kell feltétlenül megidéznie, kinek van működő Skype-kapcsolata, tehát meghallgatható elektronikus úton is. Igaz, ebben az esetben nehezen biztosítható, hogy minden kétséget kizáró módon azonosítsa az illető személyazonosságát. Mi a helyzet akkor, ha az adott időpontban a védő nem tud a rendszerhez csatlakozni? Ki kell rendelni helyettest? És ha a vádlott tiltakozik? A bírák valójában egyelőre még csak puhatolóznak, hogy a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot ne sértsék meg valamelyik egyszerűsítéssel.
A rendelet tartalmazza azt a lehetőséget is, hogy zárt tárgyalóteremben hirdessék ki az ítéletet, amikor nem lehet jelen sem hallgatóság, sem a sajtó, miközben az Alaptörvényben, az Emberi jogok európai egyezményében és az Alapjogi chartában is előírás, hogy a felek ügyeit nyilvános tárgyaláson kell elbírálni. Érthető, hogy a jogalkotó gátat kíván szabni a koronavírus-fertőzés terjedésének, amikor úgy rendelkezik, hogy a bíróság tárgyaláson kívül hozhat ítéletet.
– A bírósági eljárásnak azonban mégis a tárgyalás a lelke, amikor a bíróság irányítása és felügyelete mellett a felek kifejthetik érveiket. – Így vélekedik Kadlót Erzsébet ügyvéd, volt bíró és alkotmánybírósági főtanácsadó. A felek azonban polgári eljárásokban most nem kérhetik, hogy tartsanak tárgyalást fellebbezési és felülvizsgálati eljárásokban, még a tárgyaláson kívül hozott ítélet ellen sem. Pedig – mint az ügyvéd rámutat – a nyilvánosságnak önmagában is őrkutyaszerepe van, visszatartó erőt jelent, hogy a tárgyaláson ne történjenek olyan meg nem engedhető dogok, amelyek kikezdhetik az igazságszolgáltatás hitelességét.
Kadlót Erzsébet nehezményezi az is, hogy a rendeleti szabályok szerint a bíró hivatalból mellőzheti a tanúk vagy a sértett kihallgatását, ha a nyomozásnál telekommunikációs eszközzel vagy hangrögzítő eszközzel felvétel készült a kihallgatásukról. Ez praktikusan azt jelenti, hogy előfordulhat: a vádlott és a védő sohasem találkozik a tanúkkal és az állítólagos sértettel, kérdéseket nem tehetnek fel nekik, szembesítésüket nem kezdeményezhetik, reakciójukat a bíróság sem mérheti le. Közben pedig nem tudható, hogy milyen közegben készült a vallomás, a hangfelvétel idején ki volt ott a tanúval, hogyan tették fel a kérdéseket.
– Ez felszámolja a védelemhez való jogot, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a fegyverek egyenlőségének elvét és a bizonyítás hitelt érdemlő voltát. Ezt megengedhetetlennek tartom – mondja az ügyvéd.
– Kétségtelen, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben mindenképpen dönteni kell – mondta lapunk bírósági forrása. A polgári ügyek közül ilyenek a gyermekelhelyzési perek, büntetőügyekben pedig amikor a vádlott letartóztatásban van. Ilyenkor őt olyan helyiségbe szállítják, ahol működik a távmeghallgatási rendszer, a bírónak pedig a tárgyalóteremben kell lennie, és alighanem az ügyvédet is oda kell invitálni, mert hiába állna rendelkezésre Skype-kapcsolat, azt nem lehet összekötni a kiépített bírósági rendszerrel. – Érdekes – jegyzi meg a büntetőbíró –, korábban éveken át azt hallottuk, hogy a mi céljainkra csak a milliárdokért kialakított NISZ távmeghallgatási rendszer használható, most pedig hirtelen kiderült, az ingyenes Skype is kiválóan alkalmas arra, hogy a perekben tartsuk a kapcsolatot a felekkel. Az viszont nem nyilvánvaló, hogy mi a teendő, ha tanúkat esetleg százas nagyságrendben kell meghallgatni. Hogyan lehet személyazonosságukról hitelt érdemlően meggyőződni? Nekem ilyen körülmények között is garantálnom kell a törvényes bizonyítást – mondja a bíró.
Kadlót Erzsébetnek is súlyos kérdései vannak azzal kapcsolatban, hogyan azonosítsa a bíró távmeghallgatás esetén, hogy ki van a végponton. Túl könnyű ugyanis más adatait bemondani vagy akár más okiratait lemásolni. Az internetes videokapcsolat esetén annak minőségétől függ, hogy a személyi igazolvány ellenőrizhető-e. Ráadásul a rendelet szerint számos eljárási lépést telefonon is meg lehet tenni, ami maga az ellenőrizhetetlenség. Az érintett szempontjából nem sokat segít a dolgon, hogy egyszer, majd évek múlva, esetleg kiderül – már ha kiderül –, hogy valami fantom volt a vonal végén.
Az ügyvédnő szerint a március 31-i rendelet egyik legmeglepőbb fordulata, hogy a polgári ügyszakban mellőzni kell a perfelvételi tárgyalást, és megtartását a felek nem is kérhetik. Pedig a perfelvételi tárgyalás az új polgári perrendtartás egyik legfőbb vívmánya, a jogalkotó ettől várta, hogy akadályozza meg a rossz irányban, végeláthatatlanul elhúzódó pereket. Minthogy ennek kulcsszerep jut a per további menetében, a bíró kioktatási felelőssége is súlyosabb a korábbiaknál. Az egyetemi oktató álláspontja szerint a jelenlegi viszonyok között ez a jogintézmény elveszíti funkcióját, még rosszabb lett a helyzet, mint a korábbi perrendtartási viszonyok között volt, hiszen akkor a perfelvételnek nem volt olyan komoly jelentősége, mint most.
– Kétlem, hogy a mai bonyolult szabályrendszerben a bíróság írásban tud olyan kioktatást adni a jogi képviselő nélkül eljáró félnek, amelyben ő képes lesz a perfelvételre alkalmas írásbeli dokumentumok előállítására – mondja Kadlót Erzsébet. Ez pedig azt jelenti, pénzkérdéssé válik, van-e valakinek esélye arra, hogy igazát bíróság előtt bizonyítsa.
Az ügyvéd azt is kifogásolja, hogy a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság az eljárás rendjével kapcsolatban egyedi szabályokat állapíthat meg, és arra figyelmezteti az eljárás résztvevőit, hogy a szabályok be nem tartása automatikusan súlyos rendzavarásnak minősül, amiért helye van rendbírság kiszabásának, kiutasításnak vagy kivezettetésnek. Csakhogy a bíró, az ügyész és a nyomozó nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó. Nekik a törvényben vagy rendeletben előírt szabályokat kell alkalmazniuk, mert csak ez jelent biztosítékot arra, hogy az ország minden polgárára ugyanazok az előírások vonatkozzanak – figyelmeztet a volt alkotmánybírósági főtanácsadó.
– Milyen alapon állapítanak meg ezek a szereplők egyedi szabályokat? Milyen alapon tekintik súlyosnak azok megsértését? Mi a helyzet akkor, ha a Skype-kapcsolatban jelen lévő fél azért sért meg valamilyen szabályt, mert a gyermekei otthon vannak, és ott rendetlenkednek körülötte? A nyomozó hatóság kidobatja a lakásból a gyerekeket és büntetést ró ki az anyukára? Hát ezt senki sem gondolhatja komolyan! Ne csináljunk úgy, mintha betarthatatlan szabályokat be lehetne tartatni!
Bírósági forrásunk szerint polgári ügyszakban vannak különlegesen kényes ügyek, amelyekben ugyan a szabályok lehetővé teszik a tárgyaláson kívüli döntést, ám sok bíró ezt megoldhatatlannak tartja. Ilyenek például azok a távoltartási perek, amelyeken az érintett családtagoknak akár a testi épsége, szélsőséges esetekben az élete múlhat. A polgári bírók egy része ilyenkor feltétlenül szükségesnek tartja, hogy meghallgassa a feleket. A magyar helyzet ismeretében várható, hogy ha a karantén elhúzódik, akkor felerősödnek a családokon belüli feszültségek, ami az erőszak elharapózásához vezethet, s megnőhet a távoltartás intézményének jelentősége.
– De hogyan döntsenek tárgyaláson kívül? – kérdezi beszélgetőtársunk. A nappaliban üldögélve a férj majd szépen átadja a számítógépet feleségének, akit rendszeresen bántalmaz, és az asszony őszintén kiönti előtte a szívét?
Beszélgetőtársaink szerint a megoldás csak az lehet, hogy a bíróságoknak biztosítaniuk kell a feltételeket ahhoz, hogy a halaszthatatlan ügyeket megfelelő körülmények között tárgyalják. Elő lehet írni megfelelő védőfelszerelést vagy azt, hogy a felek tartsák egymástól a távolságot, akár azt is, hogy megbízható elektronikus rendszeren keresztül egyszerre több teremben folyjék a tárgyalás.
– Nem lehet viszont úgy tenni, mintha a kivételesen sürgős eseteken kívül az összes többiben is megfelelően el tudnánk járni. Ezzel ugyanis az összes terhet és veszélyt a felekre terheljük rá – véli Kadlót Erzsébet. Szerinte a bíróság nem ragaszkodhat ahhoz, hogy akár az egyébként Magyarországon tartózkodó, elérhető terhelt akarata ellenére, távollétében is megtartsa a tárgyalást, miközben az illető részt akar venni az ügy tárgyalásában. – Méltányos ez olyan terhelt esetében, aki nem tudja biztosítani a kommunikációs végpontot? Honnan vesszük, hogy a magyar családokban akár több számítógép is van, s miközben az egyiken a gyerek távoktatása zajlik, a másikon a szülő bírósági kihallgatáson vehessen részt? – kérdezi a volt bíró. Ráadásul várható, hogy amikor egy-egy családnak elfogy a pénze, akkor elsőként az internet-előfizetést mondják le. Kadlót Erzsébet szerint a magyar társadalom sem felszereltségben, sem anyagilag nem tart még ott, hogy a rendelet szabályai alkalmazhatók legyenek.
A rendelet – a látható jogalkotói igyekezet ellenére is – valójában lex imperfecta: befejezetlen és végrehajthatatlan szabályozás – vonja le a következtetést az ügyvédnő. Jó a szándék – állítja a bíró, aki nyilatkozott lapunknak. A jogalkotó azt akarja elérni, hogy a bíróság minél egyszerűbben járhasson el. De hogyan fogunk tárgyalni, ha ne adj isten hónapokon át kijárási tilalom lesz? És ha a veszélyhelyzet tartósan fennmarad, miközben a bíróságok rendes működése huzamos időn át nem állhat helyre? Akkor a magyar igazságszolgáltatás határidő nélkül a kormány által rendeleti úton meghozott szabályok szerint jár el?
