Válasz Koltai Tamásnak

A jövő folytatódik című írására többszöri megszólíttatás okán reagálok. Koltai Tamást az ORTT – a jelenlévők egyhangú szavazatával – november 3-án választotta a TVSZÍNHÁZ2009 pályázat bírálóbizottságába, aki ezt a megbízatását a vonatkozó szerződés aláírásával elfogadta. Nem tudom másnak, mint tájékozatlanságnak betudni az olyan hangulatkeltő fordulatait, amelyek ezután Koltai úr „sietős menesztéséről” vagy „Dr. Dömény döntéséről” és „kirúgatásáról” szólnak a bizottsági tagságról. (Éppen a cikkhez bemásolt levelem a bizonyság rá, hogy sem sietségről, sem az én döntésemről szó nincsen.) Koltai úr megbízatása a vonatkozó – hatályos – szabályzat értelmében automatikusan szűnt meg, s e tényről az említett levélben tájékoztattam őt. Értetlenül állok tehát Koltai úr meglepetése előtt, hiszen e szabályról – megbízatásánál fogva – hivatalból is tudnia kellett.

A nyilvánosság számára is hozzáférhető ORTT-határozatok adatai szerint is csak egyetlen – decemberben megválasztott – tag kivételével Koltai úr ismerhette, ismerte a bizottság összetételét, így nehezen értelmezhető, hogy miért „utólag” realizálta: kiktől menekült meg nem létező kirúgatásával. Nem rúgta ki senki. Megszűnt a mandátuma.

Most hadd térjek ki pár szó erejéig a cikk – nyugodtan nevezem így – indulati elemeire.

A vonatkozó pályázatunk színházi művek közvetítésére és/vagy adaptációs műsorszámok készítésére irányul. Az első ilyen sikeres pályázatot 2007-ben írta ki a testület, amelynek keretében 19 színházi darab került képernyőre. A 2007-es színházi pályázatunkon az ORTT 178 millió Ft értékben támogatta a pályázókat a szakma, a nézők és a műsorszolgáltatók teljes megelégedésére. A pályázat igazi siker volt! Eredménye nyomán erős igény mutatkozott az ismétlésre, egy újabb pályázat kiírására, és amelynek egyik első számú kezdeményezője éppen Majtényi László elnök úr volt.

Logikusan adódik tehát a kérdés: milyen műveket minősít Koltai úr hamis népszínházi címkésnek, iparszerű színházi szórakoztatásnak és a gatyaletolás preferálásának? Merthogy a mostani pályázatunkat nyilvánvalóan nem, hiszen annak pályamunkáit – megbízatásának megszűnése miatt – Koltai úr nem is láthatta.

Koltai úr éppúgy megelőlegezte a leendő nyerteseknek szenvedélyes jelzőit, mint bizottságbéli tagtársainak azt, hogy azok „bornírt eszmék” képviselői lesznek, „lefizetett művészek” vagy „pártdelegáltak”. Nem tisztem őket – kéretlenül – megvédeni. Valamennyiüket – éppen úgy, mint Koltai urat – ugyanaz a testület, ugyanúgy egyhangú szavazással választotta meg. De azért felvetődik egy kérdés: ha Koltai Tamás ilyen méltatlannak találta e grémium összetételét, miért írta alá elfogadó nyilatkozatát, noha a bizottsági tagok nagy része akkorra már ismert volt? (Utóbb már csak a Színháztörténeti Intézet egy munkatársát választották be.) És miért kellett vállalt mandátumának megszűnnie ahhoz, hogy e vaskos fenntartásait megossza?

Dr. Dömény Péter
A Műsorszolgáltatási Alap igazgatója