Újra a rezsiharcról szólhat a politika
A kormány számára 2012 végétől a rezsiharc lett az egyik legfőbb politikai szimbólum. Az előző kormányzati időszakban ez lett a politikai fordulat kulcsa, és hozta vissza a kormánypártok támogatottságát. A jelenlegi kormányzati időszakban (2014-től kezdve) már nem a további rezsicsökkentésekről beszél a kabinet, hanem inkább a rezsicsökkentés eredményeinek megvédéséről. A „harc” súlypontja pedig átkerült a szolgáltatókról Brüsszelre (értsd: Európai Bizottság), amely jogi eszközökkel próbálja növelni a magyar lakosság rezsiköltségeit a kormány szerint.
A magyar kormány és az Európai Bizottság közötti „harcnak” egyik legfőbb eleme valójában az, hogy a rendszerhasználati díjak számításának módja és kihirdetése hogyan történik – írja a Policy Agenda. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen.
Az eljárás lezárásaként a magyar kabinet belement abba, hogy például nem rendeletben, hanem határozatban állapítja meg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke a rendszerhasználati díj mértékét.
Ez ugyan nem jelent automatikus végfelhasználói díjemelést, de lehetőséget nyit arra, hogy a magántulajdonban lévő cégek jogilag megtámadhassák a határozatot. Ezzel tehát a bíróság döntheti el, hogy a jogi kereteknek megfelelően történt-e a díj megállapítása. Egy ilyen – akár a rendszerhasználati díj korrigálására szóló – jogi procedúra végén pedig akár a végfelhasználói ár emelésére is sor kerülhet.
Az Európai Bizottsággal történt megegyezést követően 2016. június 7-én elfogadta az Országgyűlés az erről szóló törvénymódosítást. Ennek az volt a sajátossága, hogy egyik pontja sarkalatos törvénynek minősül, azaz kétharmados többséget igényelt, amely az MSZP képviselőcsoportja szavazatával teljesülhetett.
A rezsiharc soha nem érhet véget
Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a Fidesz alelnöke által november közepén benyújtott törvényjavaslat ezt a nyáron elfogadott változást akarja visszavonni. Fontos politikai eleme azonban az egész történetnek az a tény, hogy nincs lehetősége a törvényjavaslatot a kormánypártoknak ezt egyedül megszavazniuk. Ahogy a júniusi szavazáshoz, most is szükség van néhány ellenzéki képviselő támogatására. A Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció számára nyilvánvalóan nem jelent semmilyen politikai előnyt, ha megszavazná a változtatást. Főleg az MSZP esetében azért is magyarázatra szorulna egy ilyen döntés, mivel júniusban ők segítették át az indítványt.
A nyári szavazás során a Jobbik és az LMP tartózkodott. Velük való alkukötés azonban elképzelhető, hiszen az alkotmánybírák kapcsán erre éppen most volt példa az LMP-vel. Ugyanakkor éppen ez utóbbi párt helyzete mutatta meg, hogy nem egyszerű egy ilyen kormány–ellenzék-együttműködést „eladni” a közvélemény számára.
Kezdődik az egymásra mutogatás?
A törvényjavaslat elfogadtatásának a kérdése politikailag motivált. Egyértelmű, hogy a kormánypárti oldalnak elő kell állítania egy olyan értelmezési keretet, amelyből kiderül: „a rezsiharc folytatódik”, sőt aki nem támogatja a kormányt, az a magyarok ellen van, és a nemzetközi vállalatok, valamint Brüsszel oldalára áll – írja a Policy Agenda.
Amennyiben nem sikerül biztosítani a többséget, úgy a Fidesz elemi érdeke, hogy úgy állítsa be az ellenzéki pártokat, mint amelyek azt szeretnék, hogy növekedjen a villany- és a gázszámla. Ez persze azt is jelentené, hogy a rezsiharc ügye ismét a politikai napirend top témái közé emelkedne.
Ennek az elemzőcég szerint főleg akkor lenne létjogosultsága, ha valamelyik piaci szereplő az energiahivatal elnökének határozatát a rendszerhasználati díjakról valóban bíróság elé vinné. Ebben az esetben a Fidesz ismét támadhatná a szolgáltatókat, illetve az ellenzéki pártokat is.
Egy ilyen forgatókönyv esetén akár a bíróság előtt is eldőlhet, hogy jövőre mennyi lehet például a villamos energia lakossági ára. Egy esetleges emelés pedig súlyos kudarc lenne a kormánypártok számára, hiszen elemi politikai érdekük az, hogy ezt elkerüljék – írja a Policy Agenda.
