Új legenda a magyar közoktatásról?

Maga az a tény, hogy ez ismét előkerült, önmagában indokolja azt, hogy megvizsgáljuk az előterjesztés okait. Érdemes ezeket kétfelé választani.
Az a tény, hogy a szülők számára sok esetben problémát jelent az óvodás és általános iskolai korú gyermekek nyári elhelyezése, vitathatatlan. Mint ahogy az is, hogy ezt meg kell oldani. Az ötletgazda javaslata arról, hogy a fenntartók biztosítsák ezen gyerekek elhelyezését és foglalkoztatását, akár támogatni is lehet, abban az esetben, ha az ezekben részt vevő pedagógusokat megfelelőképpen finanszírozzák. A jelenlegi gyakorlat azonban az, hogy a nyári táborokban munkát vállaló pedagógusok döntő többségét a munkáltató nem fizeti, mondván, hogy szabad idejében mindenki azt csinál, amit akar… Ennek a lehetetlen állapotnak kialakulásában nyilván primátusa van az akut finanszírozási csődhelyzetnek. A nyári táborok kiváló lehetőséget nyújtanak a nem szokványos környezetben történő tanulásra. Az ott dolgozó pedagógusok hivatástudatával visszaélni súlyos etikátlanság! Tehát megvan a lehetőség arra, hogy diákjaink ne „vesszenek” el a nyári szünet idejére a szemünk elől, „csak” biztosítani kell a megfelelő feltételeket!

Azok az érvek, amelyek a tanév megnyújtását, a nyári szünet megkurtítását hivatottak alátámasztani, sajnálatos módon tévedésen, félreértésen - illetve a nemzetközi adatok félremagyarázásán alapulnak.

Aki azt hiszi, hogy a magyarországi iskolaépületek alkalmasak arra, hogy a májusi, júniusi, augusztusi kánikulában eredményes oktatás valósuljon meg, téved. Ezek az épületek fizikailag alkalmatlanok a feladat megvalósítására.

Az, aki azt gondolja, hogy a közép- és emelt szintű érettségi vizsgák június végén vagy júliusban is megszervezhetők, nincs tisztában az iskolák működésével.
A szóbeli érettségi vizsgák ideje alatt teljes nyugalomra van szükség az intézményekben, ezért legalább a középszintű vizsgák akkor zajlanak, amikor a nem vizsgázó tanulók már nem élik megszokott diákéletüket az iskola épületében. A szakmai szóbeli érettségi vizsgák esetében is veszélyeztetné a lebonyolítást, ha még abban az időben tanítás folyna az épületben, hiszen a középszintű érettségi vizsgabizottságok tagjai középiskolai tanárok, akik számára akár az egyik, akár a másik feladat egész napos elfoglaltságot jelent. Az emelt szintű érettségi vizsgabizottságok tagjait már amúgy is helyettesítik kollégáik, ami nem kis terhet ró a túlterhelt pedagógusokra.

A nemzetközi példákra való hivatkozásban az elképzelés képviselője által önkényesen kiragadott példákkal szemben a valóság a következő:
Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy Magyarországon a tanév rövidebb, mint a nemzetközi gyakorlatban, hiszen az OECD országok átlagát tekintve az alsó és felső tagozaton 38, a középiskolákban 37 hétig tart a tanítás, ami megfelel a magyarországi gyakorlatnak. A 19 európai uniós tagállamban az alsó tagozaton 38, a felső tagozaton és a középiskolákban pedig ugyanúgy 37 hétig tart a tanév, mint hazánkban.

A tanítási órák számát illetően szintén valótlan az állítás, hogy a magyar diákok kevesebb tanítási időt kapnak a közoktatástól, mint az európai országokban, mert a magyarországi 185 tanítási naphoz képest az OECD átlag a három közoktatási szinten 187 (alsó), 186 (felső tagozat), illetve 184! (középiskola).
Mindössze a tanítási órák számának tekintetében mutatkozik eltérés, de ez sem olyan mértékű, mint ahogy azt a parlamenti oktatási bizottság elnöke állítja. A magyar diákok mindhárom szinten 611 tanítási órában részesülnek, ugyanakkor az OECD átlag 786, 703, illetve 661 óra, az Európai Unió átlaga 763, 661, illetve 632 tanítási óra. Az inkriminált dániai hivatkozás esetében a több mint ezer óra nem a diákoknak nyújtott tanítási óraként, hanem a dán pedagógusok iskolában töltött munkaidejeként valósul meg, amelynek csak kevesebb, mint a felét töltik skandináv kollégáink tanítási órák megtartásával. Ezek az adatok természetesen csak a pedagógusok számára kötelezően előírt tanítási óramennyiségekről szólnak, és nem veszik figyelembe az elbocsátott, illetve pályát elhagyó kollégáink helyett állandó túlmunkaként megtartott órákat.

Mindezeket és a magyar pedagógusok élet- és munkakörülményeit figyelembe véve a PDSZ a leghatározottabban tiltakozik minden olyan törekvés ellen, amely a közoktatásban dolgozók munkaterheinek növelésére irányul. Ugyanakkor elfogadhatónak tartanánk, ha a magyar diákok számára a közoktatás azonos hosszúságú tanév keretében több tanítási órát nyújtana. Ez utóbbihoz, csakúgy, mint a mai feladatokhoz, ellentétben egyes kormányzati véleményekkel, nem kevesebb, hanem több pedagógusra van szükség a közoktatásban.