Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Rádióban lévő titkos bunkerről szóló cikküket. Én 38 évig dolgoztam a rádióban mint műszaki, stúdió-karbantartó, így feladataim közé tartozott, hogy alkalmanként a bunkerban kellett körülnézni, és az ott lévő rég elavult technikát átvizsgálni.

Adást onnan biztonsággal lebonyolítani teljesen lehetetlen lett volna. Emberi tartózkodásra alkalmatlan volt a helyiség, fűteni télen nem lehetett, nyáron elviselhetetlen meleg volt, és mindez szellőztetés nélkül. A bunkerba csak mi mehettünk be, mivel nálunk (az osztályunkon) volt a bejárat kulcs.

A helyiségeket az osztályunk elavult, nem használt műszaki berendezések tárolására használta. Tehát ha valaki ott szeretett volna bármit lehallgatni, azt csak rajtuk keresztül tehette volna, üzemképes technika sem állt a rendelkezésére.

Amit Jónás István állít, az agyrém. Ráadásul kidekorálták a falat Rákosi Mátyás képével és a régi címerrel. Hangulatkeltésnek nem rossz az ötlet, csak az a bökkenő, hogy ha a Kádár-korszakban valóban használták volna a bunkert, akkor Rákosi képét azonnal leveszik a falról. A mostani „elvtársak” viszont – falból – odatették.

Ádám János
Egy volt rádiós