Tanulnunk kellene a leckéből - Ne azért utazzunk az Adriára, mert az olcsóbb
- Milyen mértékben emelkedett a belföldön nyaraló magyarok aránya, s hányan látogattak eddig Magyarországra?
- Tavasszal kérdeztek arról, hogy milyen lesz a hazai turizmus újraindulása. Akkor azt válaszoltam, hogy olyan, mint amikor egy üveg pezsgőt felrázunk, majd kinyitunk. A karanténból kiszabadult emberek elárasztották a közeli, azután a kissé távolabbi helyeket. A belföldi turizmus mára gyakorlatilag visszadolgozta magát a korábbi szintre, de sajnos nem egészen úgy, ahogy vártuk. A koronavírus-leckéből meg kellett volna tanulnunk, hogy ami korábban volt, az nem fenntartható, és kívánatosabb lett volna, ha a magyarok nem az úgynevezett hot-spotokat (csomópontokat) preferálják nyaralásuk céljaként.
- Jól értem, hibás volt a miniszterelnök azon mondata, hogy „kevesebb Adria, több Balaton”?
- Csak júliusban a Balatonnál csaknem 430 ezer vendégéjszaka realizálódott, ami nagyon hasonlít a tavaly nyári adatra. Ez kétségtelenül jó hír, és ezzel hozza is az ország a papírformát. A szálláshely foglalások száma immár két hónapja azt mutatja, hogy a magyarok egyre inkább az országhatáron belül tervezik és töltik is nyári pihenésüket. Külföldre a korábbi 50 százalékos arány helyett csak 30 százalék megy, ami meg is látszik a Balatonpart szinte élhetetlen túlterheltségén.
- Ha már szóba került a Balaton, akkor a magyarok a nyaralásra a vizet vagy a szárazföldet kedvelik jobban?
- Az első nagy foglalási hullám a pünkösdi hosszú hétvégére esett, és azóta is azt mondhatjuk, hogy valamennyi élővizünk környezete felértékelődött. A kormányzat a fejlesztéseket is e mentén képzeli el a jövőben: az állam az elmúlt három évben mintegy 10 milliárd forintot költött a strandok fejlesztésére, ami 2021-ben újabb 3 milliárddal egészül ki. A kevésbé népszerű és kevésbé látható, mondjuk így, szárazföldi uticélok ezzel szemben turista-hiánnyal küzdenek.
Bódis Gábor. - A turisztikai kormányzat mennyire veszi figyelembe a magyarok szokásait a támogatások kiosztásakor?
- A turizmusfejlesztés az elmúlt években igen egyoldalúra sikerült, sőt a „Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030” is változatlanul érvényben van, annak ellenére, hogy a járvány számos fogyasztói magatartásmintát átrajzolni látszik, az emberek ráadásul nyitottak a tudatosabb, felelősebb szabadidő-eltöltésre. Az apartmanház, a vendégház, a panzió és szállodafejlesztés elsőre jónak tűnik, de én nem itt kezdtem volna. A kiemelt turisztikai övezetek úthálózata számos helyen a szőnyegbombázás jeleit hordozza magán, de attól nem lesz kevesebb autós, hogy ezeket nem újítják fel. A 70-es és 71-es utakról már rég ki kellett volna tiltani a kamionokat és azokat a dömper-konvojokat, amelyek a grandiózus beruházásokhoz viszik az építőanyagot. Az életminőség és a minőségi tér vágyott élménye miatt utazunk el otthonról, nem azért, hogy kilométereket araszoljunk egy zebra, vagy körforgalom előtt, vagy még nagyobb zajterhelést kapjunk, mint otthon. A magyarok ráadásul hozzászoktak már a magasabb külföldi minőséghez.
- Hogyan alakult át a „turistamágnes települések” listája a koronavírus hatására? Az idei szezonban mely desztinációk váltak a turizmus gócpontjaivá?
- Budapest még mindig népszerű, bár a beutazó turizmus java elmarad. Debrecen, Győr, Balatonfüred, Székesfehérvár, Szeged, Siófok, Eger… körülbelül ez most a top-lista. Az utóbbi időben egyértelművé vált, hogy nem minden település alkalmas látogatók fogadására, de örömmel látom, hogy újra előtérbe kerülnek az úgynevezett cross-border, tehát határmenti desztinációk.
- A belföldi turizmus kapcsán gyakorta hallani, hogy az árak nyugatiak, a színvonal azonban kelet-európai, így jobban megéri külföldön nyaralni. Ez az állítás mennyire állja meg a helyét ma?
- Sajnos a legtöbb esetben igaz, amennyiben a tömeges nyaraló helyeinket nézzük. Ki lehet fogni nagyon kedvező és jó ár-érték arányú helyeket is, de ez esetben sokszor be kell érnünk a 80-as évek szobabelsőivel. Jó hír, hogy lehet panziófejlesztésre pályázni, de a felújítás előbbre való lenne az új építésével szemben, s ez elsősorban a Balaton környékére igaz.
Strandolók a Balatonnál- Sok szolgáltató a nyári hónapok alatt akarja megszedni magát, kihasználva a magyarok türelmét és hiszékenységét.
- Minderre nem lenne szükség, ha a turizmusban érintett önkormányzatok és a legkedveltebb célpontokat támogató szervezetek a helyi erőforrásaikra és különleges értékeikre építve, végre maguk menedzselnék a turizmust, és nem csak kiadnák valakinek, ezzel le is tudva a feladatot. Emellett megoldást jelenthetne egy egyszerű minősítési rendszer bevezetése is, továbbá különböző képzéseket sem ártana indítani. Hiszen az önkormányzatok éppúgy nyerhetnek azzal, hogy értik és segítik a turizmust, mint a vállalkozók. De ez csak együtt lehetséges. Egyiket sem vehetjük ki a rendszerből. A szakmai csapásirány tehát egyértelmű: mind térben, mind időben egyenletessebbé kell tenni a kínálatot. A helyi termelők, a helyi gazdaságok, a helyi emberek csak akkor jutnak lehetőséghez, ha levetkőzik a berögzült képzeteket, s a turisták a jövőben egészséges, megfizethető és gazdag gasztronómiát kínáló helyekkel, és egyszerű, ízléses szálláshelyekkel találkozhatnak.
- Mi lehet a belföldi turizmus jövője? Megragadnak itthon a magyarok vagy szép lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba?
- A cél az, hogy ne álljon vissza, mert, ha így megy tovább, értékvesztés és fenntarthatatlan tömegturizmusunk marad. Legyen belföldi turizmus, de ne csak a kiemelt térségekben. A fejlesztések ne valamiféle felső érdekek, hanem helyi értékek mentén valósuljanak meg. Menjünk külföldre is, és lássuk vendégül a külföldieket is. A turizmus egy nyílt terep, a találkozások lehetősége, a kultúrák autentikus megismerése. Attól legyen vonzó itthon maradni, mert a csodát itthon is megélhetjük, és ne azért menjünk az Adriára, mert bizony olcsóbb. Utazzunk szabadon, de felelősen.
