Támadják bizony
Megköszönte a miniszterelnök, hogy a Magyarországra zúduló méltánytalan pergőtűz ellen kiállt az ország mellett a békement. Mert szerinte és hívei szerint újra és újra megtámadták az országot. A magyar embereket.
Én magyar ember vagyok. Magyarországon élek. Négy nyelven olvasok/értek. Nézem/olvasom/hallgatom a politikai híreket, internetezek. Soha sehol nem találtam semmit, ami a magyar embereket vagy Magyarországot támadta volna.
Támadják a magyar kormányt az elhibázott gazdaságpolitikáért. Jogosan. Sokkal rosszabbul élünk, mint négy éve, és kilátás sincs a javulásra. Nyilvánvaló gazdasági törvényszerűségeket figyelmen kívül hagyva viszik az országot a szakadék felé. Hamis adatokkal, hazugságokkal próbálják igazolni védhetetlen elképzeléseiket, ezt leplezik le ezek a támadó cikkek. Bár többen lennének, akik nemcsak szidják, hanem el is olvassák őket, és elgondolkodnának.
Támadják a magyar kormányt az antidemokratikus törvények miatt. Jogosan. Úgy néz ki például, hogy a médiatörvény mégiscsak lehetővé teszi a másként gondolkodók elhallgattatását. Emlékszünk? Annak idején azzal védekeztek: az, hogy lehetősége lesz rá, még nem jelenti azt, hogy meg is teszi. Pedig azt jelenti, bizony. Bár többen látnák, hogy ha jogbiztonság, törvény előtti egyenlőség, szólásszabadság nincs, az diktatúra. Márpedig az ilyen ország soha nem lehet sikeres!
Támadják többször magát a miniszterelnököt is, nem vitás. Jogosan. Szemére vetik, hogy kétarcú politikát folytat. Hogy idehaza eltűri, sőt jó néven veszi az EU-ellenességet, miközben kint ígérget. Hogy az országra egy ósdi, elavult és hamis ideológiát kényszerít. Hogy nem áll ki az erősödő rasszizmus ellen. Hogy felszámolt minden kontrollt. Hogy nem egyeztet, elnémít minden vitát, süket az észérvekre. Bárcsak minél többen látnák, hogy semmi más nem mozgatja, csakis a hatalomvágy.
Minket, magyar embereket nem támadnak, minket sajnálnak. Jogosan. És értetlenül nézik, hogy szabadságharcos nép létünkre eltűrjük ezt az egyre erősödő önkényuralmat. Beletörődünk, hogy ellopják megtakarításainkat, ránk terhelik a hibás döntések anyagi terheit. Hallgatunk, amikor napról napra a szemünk láttára teszik tönkre az országot. Bárcsak megjönne az eszünk végre!
Ráczkevy Sándorné
Budapest
