Súlyos veszélyben látom minden politikai nyilatkozat ellenére a tudomány autonómiáját
Elfogadhatott volna egy sokkal határozottabb pozíciót a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése mai határozataival. Nem a helyes megoldást választotta a testület, és ezen már nem lehet segíteni – nyilatkozta a 168 Órának Zsoldos Attila.
Az akadémikus, az MTA BTK Történettudományi Intézet kutató professzora a mai közgyűlés szünetében adott rövid interjút portálunknak. A történész a Filozófiai és Történettudományok Osztályának (II. Osztály) elnökeként az MTA elnökségi tagja is egyúttal.
Zsoldos Attila portálunknak azt mondta, hogy a helyes megoldás a II. osztály előterjesztésének támogatása lett volna, de a közgyűlés ezt elmulasztotta.
– Ez azért sajnálatos, mert elképzelhető, hogy ez az utolsó alkalom, hogy az akadémia úgy nyilatkozhat a jelenleg még akadémiai kutatóhálózatról, hogy ő a gazdája. Ehelyett megpróbálkozott egy „okos megoldás” megtalálásával. Megítélésem szerint ez tévedés, mert a miniszter az expozéjában nem sok kétséget hagyott afelől, hogy nincs okos megoldás. Ezt sajnálom, mert ez egy elhalasztott lehetőség volt, és szerintem súlyos hiba
– jegyezte meg a történész.
Hozzátette, hogy javaslatuk nem mondott ellent az elnökségi előterjesztésnek, csak egy feszesebb, határozottabb volt.
– A II. osztály javaslata szerint ha az intézetek leválasztása megtörténik, annak történelmi felelősségében az akadémiának nem kellene osztoznia. Szerintem ez a helyzet megköveteli azt, hogy egyszerű igazságokat kimondjunk, mert ha mi nem tesszük, más nem fogja
– mondta.
Egyelőre nem tud arra válaszolni, hogy az intézetek leválasztásuk után milyen formában működhetnek majd tovább.
– Nem hiszem, hogy az akadémiának komoly beleszólása lenne ebbe a dologba. Azon kívül, hogy egyfajta tudományos bóbitaként fityeg majd az egyébként minisztériumi háttérintézményekként működő egykori akadémiai kutatóhálózati egységeken. Már amelyik megmarad persze
– állapította meg.
Úgy véli, hogy mindazok a célok, amelyeket a kormány nyilvánosan megosztott a közvéleménnyel, az akadémiai hálózaton belül is elérhetőek lennének, tehát szükségtelen elvenni az intézeteket az MTA-tól. Számára egy percig sem volt kérdéses, hogy az Orbán-kormány viszi a kutatóhálózatot. Az egyetlen kérdés, hogy mekkora árat hajlandó érte fizetni a kormányzat ezért a szerinte rossz ötletért.
– Ha sokat hajlandó érte fizetni, akkor az akadémiai vagyont – ideértve az anyagi és szellemi javakat – nem látom biztonságban. Annak ellenére sem, amit itt a miniszter úr kifejtett
– nyilatkozta.
Zsoldos Attila azt mondta, egyelőre nem látni, mihez kezdhet az MTA a vagyonával akkor, ha a szék, az asztal, a számítógép, a könyvtár, amit a kutatók használnak, mind az akadémia tulajdonát képezik.
– A szándéknyilatkozatban az van, hogy az egykori kutatóintézetek ingyenesen használhatják a vagyont. Nem látom át, hogy miért használnák ingyen, ha az már nem az akadémia kutatóhálózata. Lehetséges, hogy ez minden üzletek legjobbika, de nem látom az okát pillanatnyilag
– közölte.
Elmondása szerint az ITM azért szorgalmazhatja a leválasztást, mert az akadémia köztestületként autonómiát élvez, ezért annak az operatív napi menetébe a kormányzat nem szólhat bele.
– Szemlátomást volna erre igény. Így én most súlyos veszélyben látom minden politikai nyilatkozat ellenére a tudomány autonómiáját – mondta a történész.
Úgy véli, ha a leválasztás megtörténik, akkor nem tudományos kutatóintézetek, hanem minisztériumi háttérintézetek lesznek, ahol nagyszerű tudósok dolgoznak majd, az egykori kutatóhálózat munkatársai. Persze, már aki, tette hozzá.
