Schmidt Mária: A metoo és a szivárványcsaládok az emberi faj fennmaradását veszélyeztetik

A metoo, a szivárványcsaládok, a reprodukció megnehezülése, a spermaszám csökkenése, amiről több újabb kutatás is beszámol, az emberi faj fennmaradását veszélyezteti – írja Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a látószögblog.hu-n megjelent cikkében, amelyben a nyugati világ szexualitáshoz való viszonyát és a metoo-mozgalmat tárgyalja. Szerinte a biológiai nem megkérdőjelezése és a transzneműek jogainak előtérbe helyezése is ellentmondásos, hiszen „ha nincs férfi és nő, mint ahogy a fejlettek állítják, akkor minek a nemváltoztatás”.

A cikkben Schmidt Mária azt boncolgatja, hogy a szexuális forradalom és a metoo-mozgalom után hogyan változott a nyugati kultúrában a férfiak és nők közötti szexuális kapcsolat. Úgy látja, az 1970-es évek előtti viktoriánus tabuk újfent virágzásukat élik a szexualitásban, és ez a pornóiparnak, az elköteleződési nehézségeknek, a kiégettségnek, valamint nagy részben a nők elférfiasodásának köszönhető. Első számú felelősként a metoo-mozgalmat nevezi meg, amely szerinte infantilizálja a nőket, és visszalöki őket egy gyámoltalan, védtelen szerepbe, mintha nem tudnák megvédeni magukat. Felidézi saját fiatalságát, amikor a férfiak közeledéseit a lányok még könnyűszerrel elhárították. Mint mondja:

„Mára a metoo-vádak legfőbb szószólóivá azok váltak, akik azt a 15 perc hírnevet célozzák meg, amit ismert emberek besározásával érhetnek el.”

Hangsúlyozza, nyugaton a metoo-mozgalom „kasztrálja” a férfiakat, mivel a filmekben, sorozatokban is csak a nő invitálhat szexre, minden esetben kizárólag az ő kedvétől függ az aktus létrejötte. Hozzáteszi, „a szexuális öröm keresése és szerzése mára kizárólagosan női privilégiummá vált, kölcsönösségről szó sem esik többé”. A monogámiával kapcsolatban is akadnak fenntartásai, ugyanis úgy látja, a kizárólagosság és a teljes hűség Hollywood hazugsága, pláne a mai világban, amikor ez akár 50-60 évnyi együttélést is jelenthet. „Egy félrelépésből vagy kalandból miért következik egy működő házasság, egy jó párkapcsolat felrúgásának a kényszere?” – teszi fel a költői kérdést ezen a ponton.

Schmidt Mária azt is leírja, hogy manapság az úgynevezett fejlett társadalmakban kiközösítik, meghurcolják azokat, akik nem értenek egyet a tömeggel. Megjegyzi, számára ez a metódus a rákosista diktatúrában alkalmazott módszereket idézi. Megemlíti a magyar–német Európa-bajnoki futballmérkőzésen történt incidenst is, amikor egy német szurkoló a magyar Himnusz alatt egy szivárványos zászlót lobogtatva szaladt a pályára, tiltakozásként a korábban az Országgyűlés által megszavazott homoszexualitást is támadó pedofíliaellenes törvénycsomag ellen. Véleménye szerint ez az eset a hazánkra mért nemzetközi össztűz része volt. Visszásnak tartja, hogy Németországban a nácizmus idején a homoszexuálisokat hivatalosan is megbélyegezték. Ezután kitér arra, hogy az angolszász világ korábban mennyire komolyan, például strelizálással vagy börtönbüntetéssel szankcionálta a homoszexualitás jelenségét. 

„De mégis minket oktatgatnak, minket, akik soha nem folytattunk ilyen, vagy ezekhez hasonló embertelen gyakorlatot”

– jegyzi meg, utalva a mostani liberális európai normarendszerre és az ezzel szemben álló XX. századi viszonyokra. A történész írásában ismerteti a szexuális forradalom idején bevett gyakorlatokat a pedofíliával kapcsolatban. Kiemeli, többek között a német tudományos élet szereplői közül is rengeteg pedofil kerül ki, akik ellen mind a mai napig nem indult eljárás, valamint az angol elit körök pedofilbotrányait is megemlíti. Szerinte ezek a példák azt mutatják, hogy a fejlett világ értelmiségi elitje „arra használta fel kiváltságos helyzetét, hogy szexuális perverziójának a kiszolgáltatott gyermekek kárára biztosítson zöld utat”.

Schmidt Mária a homoszexuálisok jogainak kérdését is tárgyalja egy rövid bekezdésben. Úgy látja, ennek a csoportnak a szabadságért és jogokért való harca sikerrel zárult, és a mostani házassághoz való jog követelése ellentmondásban áll a XX. században közvetített üzenettel. Ekkor ugyanis szerinte a homoszexuálisok még támadták a házasság intézményét, a monogám kapcsolatokat, míg mostanra már ők is igényt tartanak a hosszú távú, romantikus elköteleződésre. „Mi azonban ellenállunk” – jelenti ki a történész.

(Kiemelt kép: Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója beszédet mond a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének harmincadik évfordulója alkalmából rendezett, 30 éve szabadon című kiállítás megnyitóján a budapesti Terror Háza Múzeumban, 2019. június 16-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)