Ságvári, Endre nélkül
A kormány átnevezné a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumát egy törvényre hivatkozva, mely szerint közintézmény elnevezésében vagy címében „nem szerepelhet olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható”. Az iskolában harminchét éve testnevelést tanító tanár nyílt levelében úgy fogalmazott: „Ságvári a fennálló rezsim szemében bűnös! Két dologban is, az első és legsúlyosabb bűne, hogy zsidónak született. (...) A fő bűne pedig az, hogy ’45 után a kommunista rendszer ifjúsági hőst kreált belőle.” Egy tornaóra közepén hívtuk fel Barok Istvánt.
– Csak annyit hallottam a telefonban: „Ha nem viselkednek gimnazistához méltóan, erőfejlesztés lesz a következő óra anyaga.” Kihez beszélt?
– Itt van egy tanárjelölt. El kellett igazítanom, mit csináljon a gyerekekkel, míg mi beszélünk.
– Minden fronton határozott.
– Másként nem haladunk.
– Miért pont most került elő a Ságvári-ügy?
– Nem új keletű. Huszonöt éve folyamatosan küzdünk ezzel a történettel. Csak amikor narancsszínű a világ, jobban előtérbe kerül.
– A korábbi kísérleteket hogyan hárították el?
– Iskolánkat először 1989-ben támadták a neve miatt. Az akkori igazgatónk állásfoglalást kért a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól. Vásárhelyi Miklós – Göncz Árpád ellenjegyzésével – küldött egy levelet, melyben leszögezte: Ságvári Endre antifasiszta volt, mi pedig legyünk büszkék a nevünkre. És bár az első szabadon választott kormányból jött jelzés, amikor elküldtük a levél másolatát, elcsitultak. A második választás előtt egy szegedi MDF-es képviselő újra előhozta az ügyet, de a szavazás után megint nyugi lett, egészen 2001-ig. Akkor bukkant elő ismét a téma, ám egy tragédia elodázta a konfliktust. Ugyanis az akkori rektorunk agyvérzést kapott, fél oldalára lebénult, és azt kérte az igazgatónktól – aki annak idején a csoporttársa volt –, hogy ő, aki a legelső ságváris évfolyamban kezdte az iskolát, hadd menjen ságvárisként nyugdíjba. Megadatott neki. Megint következett pár év nyugalom, aztán 2012-ben újra mozgolódás kezdődött. Ez eszkalálódott most.
– A minap a jobbikos Szávay István képviselő kérdésére válaszolva mondta azt Rétvári Bence államtitkár: szerinte nem elfogadható, ha Ságvári Endréről állami köznevelési intézmény van elnevezve.
– Mi huszonöt éve ebben élünk. A tantestület, a szülői munkaközösség és a diákság rendre kiállt Ságvári mellett. Kihasznál minket a politika.
– Egykori tanítványa, Répássy Róbert államtitkár nyílt levelében válaszolt önnek: „Komolyan azt gondolod, hogy ma a kormánnyal való szembenállásnak az a legjobb módja, ha felhergeled a 15–17 éves diákokat, hogy a »hatalom« el akarja venni az iskolájuk nevét? (...) Ha tényleg úgy gondolod, hogy Ságvári Endre a legjobb példakép a mai ifjúság számára, akkor azt inkább tartsd titokban.” Mit szólt?
– Furcsálltam. Amikor korábban találkoztam Robival, mondtam neki, hogy nálunk senki nem politizál. Viszont ha választások környékén bemegyek a Piarista Gimnáziumba, a gyerekek úgy köszönnek vissza, hogy Hajrá, Fidesz! Ráadásul egyetlen balos kormányban sem volt kulcspozícióban gyerekünk, jobboldaliban annál inkább. Köztük van Csúri Ákos, szintén tanítványom volt; ő most a miniszterelnök honlapját főszerkeszti, és kiállt a Ságvári név mellett.
– Ságvári Endre mellett?
– Nem Ságvári Endre, hanem a ságváris brand mellett.
– A Ságvári-brand más, mint Ságvári Endre?
– Naná. Közösséget legjobban a sporton és a kiránduláson keresztül lehet szervezni. Én magam sokakban alakítottam ki a ságvárizmust, beleneveltem a gyerekekbe mint életérzést. Nem Ságvári Endrét, neki semmi köze ehhez. Harmincöt éve hordom síelni a diákjaimat és húsz éve szervezem azt az eseményt, amelynek során a Ságvári legnagyobb ellenfelével, a Radnóti Gimnáziummal csap össze jó pár sportágban. Amikor a két iskola tanári csapata vízilabda-mérkőzést játszik, kétezer ember szurkol a szegedi uszodában. Valaki mondta is nekem: Pista bácsi, intézd el, hogy a városi meccseken is ennyi ember legyen. Mondom: fiam, ehhez olyan kötődés kell, mint a Radnótihoz meg a Ságvárihoz.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
