Rejtő után szabadon

Megdöbbenéssel olvastam A bunker legendája című cikküket. Azért figyeltem fel rá, mert az abban emlegetett Szlubovics Lipót valószínűleg az én régebben elhalt nagynéném még régebben meghalt férje lehet. Igaz, hogy őt nem Szlubovics Lipótnak, hanem Szubovics Lipótnak hívták, de ilyen ritka, ennyire hasonló név nem lehet ugyanabban a beosztásban.

Lipót bácsi valóban a rádió telefonközpontjának vezetője volt. Hogy a munkástanács tagja lett volna, kétlem. Nála csendesebb, visszahúzódóbb embert keveset ismertem. Bizonyára van valamilyen személyzeti dosszié, amelyben, ha akarna, utánanézhetne Jónás István, a közrádió vezérigazgatója, mielőtt ilyet nyilatkozik.

Lipót bácsi nem tűnt el „rejtélyes körülmények” között 1969-ben. Tény, akkor lett nagybeteg, sokáig kórházban feküdt, végül vese- és májzsugorban halt meg, holott egész életében absztinens volt. Halálának pontos dátumát nem tudom, utoljára terhesen látogattam meg a kórházban. (A fiam 1970 márciusában született.) Családjának azt a részét, amely állítólag Svájcba disszidált volna, nem ismerem, de egyik unokahúga Almássy Zsuzsa egykori korcsolyabajnok. Kit értettek a családján, nem tudom. Gyermeke nem volt, édesanyja akkor már halott volt, a feleségével (nagynénémmel) éltek egy kis zuglói lakótelepi lakásban.

Lehet, tévedek, és valóban volt egy másik telefonközpont-vezető, akit Szlubovicsnak hívtak. Ez már tényleg Rejtő lenne. Ha hazugság az egész, amit feltételezek, szégyelljék magukat, akik kisded játékaikhoz holtak neveivel dobálóznak. És szégyellje magát a történész, aki egy ilyen mesét „tudományosan” megerősít. Aki manapság nem tud egy jó nagy történelemhamisításban részt venni, már nem is történész?

(Név és cím a szerkesztőségben)