Puccsszerű törvényhozás

Decemberben, amikor javában tartott a karácsonyi készülődés, a NER bírósági ügyekben érdekelt különítménye meglepetésszerű akcióval hozta létre a hazai közigazgatási bíráskodás új rendszerét. Ellenállás nem volt, még az sem nyilvánvaló, hogy az ellenzék egyáltalán észrevette volna: március 1. után a bíróságok új felállásban döntenek az állam és a polgárok vitáiban.

A választások idején már működik majd a Fővárosi Ítélőtáblán létrehozott közigazgatási kollégium, amelynek kialakításával a kormányzat kerülőúton valósította meg régi tervét. A szándék már régen az volt, hogy a bírósági rendszer egészétől elkülönült, a kormánypolitika iránt lojális tanácsok tegyenek igazságot, ha egy-egy állampolgár a rendőrség, az adóhivatal vagy a választási bizottság döntését vitatná.

A közigazgatási bíróság létrehozásának eredeti forgatókönyvét az igazságügyi tárca még Trócsányi László minisztersége idején dolgozta ki. Az országgyűlési kétharmad 2018 decemberében, az ellenzék tiltakozása dacára, megszavazta a kormány akarata szerinti törvényt, amely 2020-ban lépett volna hatályba. A jogszabályt azonban a nemzetközi bírói szervezetek és az EU grémiumai két okból is hevesen bírálták. Egyrészt, mert a miniszter dönthetett volna arról, hogy az új rendszerben ki legyen bíró, másrészt, mert a pályázati pontszámok nyilvánvalóvá tették: a bírói életpálya lépcsőfokain felfelé lépdelő jelöltek behozhatatlan hátrányba kerülnének az Orbán-rendszer iránt lojális közigazgatásból érkezőkkel szemben. A kritikák hatására 2019 májusában a Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy határozatlan időre elhalasztják a közigazgatási bírósági rendszer bevezetését.

Ez azonban, enyhén lájtosított formában, most megtörtént. Méghozzá anélkül, hogy akár az ellenzék szakértői (kik is lennének azok?), akár az Európai Parlament képviselői, vagy a bírói fórumok egyetlen zokszót szóltak volna. Jellemző, hogy miután a Helsinki Bizottság blogján az átalakításról megjelent az első elemzés, bírósági forrásaink kis időt kértek, hogy utánanézzenek: valójában mi is történt. Az események gyorsan sorjáztak, míg az utolsó pillanatban, amikor a választások előtt még lépni lehetett, a 133 bátor ember átszabta a bírósági rendszert. A sors iróniája, hogy november 10-én Völner Pál még igazságügyi miniszterhelyettesként tartotta az Országgyűlésben annak a salátatörvénynek az expozéját, amely címe szerint büntetőjogi törvények módosításáról szólt. A cím persze mostanában nem akadály. Hende Csaba az Országgyűlés törvényalkotási bizottságában – ahol az utolsó pillanatokban szokták átszabni a jogszabálytervezeteket – már a bíróságok szervezetéről szóló törvény módosításáról szóló indítványt terjesztett elő, aminek persze semmi köze sincs a büntetőjoghoz. A javasolt új szabályozás értelmében 2022. március 1-től közigazgatási ügyekben első fokon a Fővárosi Ítélőtábla közigazgatási kollégiuma alá tartozó törvényszékek döntenek, másodfokon pedig az ítélőtábla. Hozzászólás nem volt, pedig az esetleg vonakodó képviselők meggyőzése érdekében jelen volt Patyi András, a Kúria elnökhelyettese is. Ő az, aki Varga Zs. Andráshoz hasonlóan úgy került a bírói szervezet élére, hogy első vagy másodfokon sohasem ítélkezett. Viszont a Nemzeti Választási Bizottság élén pironkodva kért bocsánatot Orbán Viktortól azért, mert a magyar törvények rá is vonatkoznak.

A törvény vitájára az országgyűlési képviselőknek egy munkanap és egy hétvége állt rendelkezésükre. A javaslatot a törvényalkotási bizottság fideszes tagja mintegy három percben ismertette. Kifejtette, hogy a salátatörvény elfogadásától a jogrendszer koherensebb lesz, a gyakorlati tapasztalatokat beépítik, a különböző anomáliák megszűnnek. Érthető: nincs jogász, akinek a szomszédba kellene mennie tanácsért, ha a feladat némi semmitmondás. A törvényt a parlament másnap megszavazta, a köztársasági elnök pedig december 17-én alá is írta. A március elsejétől hatályos jogszabály a korábbi terveknek megfelelően a bíróságok országos rendszerétől elkülönült intézményt, mintegy saját szubkultúrát hoz létre a döntésre az állam és polgárainak vitás ügyeiben. Igaz, ebben a konstrukcióban nem a miniszter felügyeli a rendszert, de a jelenlegi viszonyok között a kormánypártok valószínűleg nagyobb reményt fűznek ahhoz, ha a piramis tetején a politikai kinevezett Varga Zs. András Kúria-elnök ül, mint ha a mindenkori minisztertől függnének a kinevezések.

Ez ugyanis a kulcs: ki kerülhet döntési helyzetbe? A törvényalkotó egyszerű, de trükkös módot talált arra, hogy biztosítsa a Fővárosi Ítélőtáblán létrehozott új kollégium lojalitását. Megszabta, hogy az ítélőtábla hatáskörében működő törvényszékek bírái jelentkezhetnek január 10-ig, és aki a feltételeknek megfelel, azt az Országos Bírói Hivatal elnöke pályáztatás nélkül, automatikusan kinevezi. De vajon a bírák közül ki bújja a Magyar Közlönyt a karácsony előtti napokban, vagy január legelején, amikor még kihaltak a bíróságok? A hierarchiában és a fizetési listákon várható előrelépés lehetőségéről elsőként természetesen azok értesültek, akiknek szóltak. És alighanem azoknak szóltak, akiknek az orbáni közigazgatásból érkezve eleve volt némi előnyük.

Kadlót Erzsébet ügyvéd, volt alkotmánybírósági főtanácsos, a Szegedi Egyetem címzetes docense eleve fölöslegesnek tartja az országos bírói rendszertől elkülönülő közigazgatási bíráskodást Magyarországon, ennek szerinte csak a Németországhoz hasonló szövetségi államokban van létjogosultsága. Bírálja a salátatörvénynek azt a passzusát is, amely szerint az ítélőtábla és a törvényszék elnöke a jogegység biztosítása érdekében előzetes döntéshozatalra tehet javaslatot a Kúria kollégiumvezetőjének. Kadlót Erzsébet szerint a jogegységi határozatnak csak akkor van létjogosultsága, ha egymásnak ellentmondó ítéletek miatt kell egységesíteni a gyakorlatot. Az előzetes döntéshozatal esetében viszont lehetséges a törvény által megengedett független bírói értelmezés szűkítése, sőt az is, hogy önkényes döntéssel egy korábban már elfogadott gyakorlatot változtassanak meg.

A jogszabályok tervezetét a bírák nevében Magyarországon kizárólag az Országos Bírói Hivatal elnöke, Senyei György Barna véleményezheti. Azt viszont senki sem tudja, hogy a közigazgatási bíráskodás új rendszeréről ő hogyan vélekedik. Mint a szakértő a 168 Órának elmondta, sem törvény, sem OBH-szabályzat nem rendelkezik arról, hogy a hivatal elnöke milyen bírói szintről szerezze be a véleményeket állásfoglalásának kialakításához, kik vegyenek részt ebben a folyamatban, illetve, hogy lenne visszajelzési kötelezettsége. „Hitbeli kérdéssé silányult, hogy egyáltalán képviseli-e a bírák véleményét”, mondta az ügyvédnő, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára. Nincs semmilyen következménye annak, ha az OBH-elnök esetleg félreérti a bírák álláspontját, vagy egészen mást képvisel. Valójában senki nem is tudja, hogy mit írt le, mit nem. Ma már ott tartunk, hogy a parlamentben az előterjesztők sem hivatkoznak az OBH-elnök véleményére, vagy hogy azt belefoglalnák a javaslat indoklásába, ami korábban még előfordult.

Egy másik bírósági informátorunk úgy véli, hogy a közigazgatási bírák pályázat nélküli kiválasztását a Kúria túlhatalma határozza meg, ami akkor erősödött meg, mikor a bírósági csúcsszervbe olyan emberek kerültek az államapparátusból, akik korábban egyáltalán nem ítélkeztek. Aggodalomra adhat okot, hogy a Kúrián Varga Zs. András érkezése óta huszonegy új álláshelyet hoztak létre. Egy, a Kúria munkájára rálátó forrásunk szerint gyanút kelthet, hogy az új közigazgatási kollégiumban a tervek szerint öttagú tanácsok lesznek, így még véletlenül sem fordulhat elő, hogy olyan bírák kerüljenek többségbe egy-egy ügy elbírálása során, akiknek a NER iránti lojalitása megkérdőjelezhető volna.

Tóth Zoltán volt belügyi államtitkár szerint a közigazgatási bíráskodás rendszerének átalakítása beleillik azoknak a fejleményeknek a sorába, amelyek veszélyeztetik a választások tisztaságát. „Reformértékű döntés volt 1990-ben, amikor megszüntették a választások pártirányítását, és a rendes bírósági rendszerhez telepítették a választási ügyekben gyakorolt felülvizsgálat jogát. Most a pártirányítás kora tért vissza, mert a döntéseket olyan emberek hozzák meg, akiknek a függetlensége megkérdőjelezhető.” Az előzetes normakontrollról Tóth azt mondja, 2010-ig Magyarországon közigazgatási ügyekben nem volt lehetőség ilyenfajta jogegységi állásfoglalásra. Szerinte a választásokkal kapcsolatos előzetes állásfoglalásoknál borítékolható, hogy azok a Nemzeti Választási Bizottság korábbi döntéseit visszhangozzák majd. Ennek az intézménynek a függetlenségéről pedig sokat elmond, hogy abba az ellenzék együttműködő pártjai csak egyetlen küldöttet delegálhatnak. Tóth szerint a közigazgatási bíráskodás új rendszerének létrehozásával folytatódik a bírói hatalmi ág függetlenségének felszámolása, leomlóban van a jogállamiság utolsó bástyája is.