Pártok és elpártolások

- Mit mondana Orbán Viktornak, ha fölkérné a friss eredmény értékelésére?

– Nem fenyeget ilyen veszély, de lenne két hírem. A jó az, hogy más párt nem erősödik a Fidesz gyengülésével, a rossz hír pedig az, hogy a rendkívüli aktivitás ellenére alapvető bajok vannak a kormányzással.

- És Mesterházy Attilát mivel nyugtatgatná? Vagy idegesítené?

– Ne örüljön: pártja pici növekedése nem saját munkájuk következménye. Ekkora stabil bázisra mindig számíthat. Akik elfordultak a Fidesztől, nem hozzájuk mentek át, hanem a bizonytalanokhoz, akiknek a tábora 45-ről 49 százalékra nőtt.

- Feltűnt nekem, hogy a sajtónak szánt közleményükben nem bizonytalanokról, hanem reményt vesztettekről írnak. Miért?

– Mert a Fidesztől nem a kampányígéretek megszegése, hanem a két év alatt mutatott teljesítmény, a sikertelennek ítélt kormányzás miatt fordultak el a korábbi hívek. Annak ellenére, hogy a 2010-es választások után még nőtt is a párt támogatottsága, ami különben ismert és megszokott jelenség. Azóta viszont ha nem is gyorsulva, de folyamatosan és az utolsó hónapban meredeken csökkent.

- Akkor Orbán következő kérdése az lenne: hogyan tudom ezt megállítani?

– Erre nem válaszolnék, ez inkább politológiai feladvány.

- Picinek nevezte a szocialistáknál a gyarapodást, és azt mondja, nem az ellentábor hizlalta a hat százalékot. Biztos ebben?

– Abban vagyok biztos, hogy ennek ellenkezője sem biztos. Az is lehet, hogy a bizonytalanoktól mentek hozzájuk, és/vagy a Gyurcsány diplomaügye a Demokratikus Koalíciót apasztotta. Minderre csak egy panelvizsgálat adhatna választ, ami azt méri, hogy két időpontban ugyanaz a biztos pártválasztó hogyan nyilatkozik. Ilyen kutatás azonban nem volt. A szocialisták kétszázalékos erősödése a teljes népességben nem nevezhető erősen dinamikusnak.

- A párt elnöke viszont arra hivatkozott, hogy 2006 óta eddig még soha nem volt harminc százalék fölött a támogatottságuk a biztos pártválasztók között, és a jól végzett munka eredménye, hogy most megtört a jég. A Fidesz vezetői meg egyöntetűen átmenetinek érzik, hogy csaknem kétmillió ember hátat fordított nekik. És még igazuk is lehet!

– Kétlem, hogy a szocialisták nagy tömegeket fordíthatnának maguk felé a bizonytalanok közül anélkül, hogy kormányképes erőként jelennének meg. A számok azt mutatják, hogy nekik nem volt szerepük a kismértékű gyarapodásban. Tíz-egynéhány százalékuk mindig is volt, ennyi baloldali értékvilágú ember stabilan rájuk szavaz, most 15 százalékon állnak. A Fidesznek pedig azokkal lehet nehezebb dolga, akik korábban rá szavaztak, de most elfordultak tőle.

- Megértem, hogy nem él hatásvadász kifejezésekkel, nem mondja, hogy trendforduló, feltámadás, lassú halál, nem iparkodik a politikai terep átrendeződéséről beszélni. De azt csak nem tagadja, hogy jelentős változás állt be a közhangulatban?

– Nem, bár hogy mi a jelentős, az megítélés kérdése és a politikusok dolga. Mondhatják azt is, hogy időleges változásokról van szó, semmi nincs elveszve, sok idő van még a következő választásokig, pénzzel, a szavazati jog kiterjesztésével, más egyébbel minden megváltoztatható.

- Mitől gyorsult fel a Fidesz sorvadása? Gyanús Simicska-ügyek, kitartó unióellenesség, lebegtetett IMF-megállapodás, 300 forintos euró, Ángyán-terítés, adóötletelések, multiellenesség, Schmitt-botrány, utcanevek, szobrok bolygatása, makacs múltidézés Horthyval, Nyirővel – így elsőre... Min mosolyog?

– Azon, hogy nekem megfelel ugyan ez az értelmezési lehetőség, de ne higgye, hogy az „átlagemberek”, akiknek a szava egy ilyen felmérésben összeadódik, ugyanazzal a tájékozottsággal, érzékenységgel és értékítélettel élnek, mint ön. Nem követik a híreket, kommentárokat hasonló rendszerességgel. Ha megkérdeznénk őket, esetleg nem is tudnák megemlíteni – felsorolni még kevésbé – az említett eseményeket. Ezért nem lehet konkrét listát adni, egy-egy okot döntőnek nevezni, amitől elment a kedvük. A társadalom csoportjai eltérő mértékben érzékenyek és érdekeltek, nem egy irányban mozdulnak és reagálnak. Mindennek az összessége adja ki a mostani változást, amit úgy foglalnék össze, hogy elégedetlenek a kormány munkájával.

- A Fidesztől most elpártoló mintegy huszonöt százalék végleg otthagyja a pártot, vagy ide-oda kompol?

– Azért neveztük őket reményvesztetteknek – a munkanélküliség kutatói használják ezt a kifejezést –, mert ők most kihátrálnak, nem keresnek pártot. Nagy részük korábban a Fidesz mellett állt, aztán elfordult, nehéz lesz visszaszerezni őket. De más pártnak sem lesz könnyű lecsapni rájuk. Vannak, akik nem szavaztak a Fideszre, csak reményt adott nekik a párt, de időlegesen most elfordultak tőle: ők visszaszerezhetők.

- És a többiek?

– Szolid becslésem szerint a reményvesztett szavazók táborából nagyjából akkora arányban osztozkodhat a két tömb, mint a jelenlegi szavazótáboruk. Feltéve, hogy nem alakul új párt. Azért nagyjából, mert a kisebb pártok arányosan valamivel több támogatóhoz juthatnak a protestszavazatok miatt.

- Vagyis az ellenzék pillanatnyilag valamivel jobban áll?

– Nem összesíthető: az ellenzék megosztott pártjainak külön-külön nagyobb a jelenlegi szavazatszerzési potenciáljuk, de ebből semmi nem következik 2014-re. Addig új párt vagy pártok jöhetnek létre, módosulhat a választási rendszer, a pártok szövetségkötési hajlandósága, sok egyéb. Ki tudja, hogy a sokat emlegetett regisztráció hogyan befolyásolhatja a reményvesztett szavazókat? Azt sem láthatjuk, hogy milyen lesz a határon túli magyarok szavazásának technikája. Felelőtlenség lenne a mostani számok alapján bármilyen becslésbe bocsátkozni. Látszik, hogy a következő választást az dönti el, ki tud több reményt adni a szavazóknak. A Fidesz még veszíthet támogatókat, de a görbe ellaposodhat, nem nagyon kúszhat a jelenlegi szint alá. A szocialisták pedig csak akkor tudnak dinamikusabban növekedni, és elvinni a Fidesztől a bizonytalanokat, ha hiteles, kormányképes erőként bízhatnak bennük.

- A markáns hangulatváltozás persze ösztökélheti az ellenzéki szervezeteket, hogy nagyobb tempóban keressék saját identitásukat. Az együttműködés kialakításáról nem is beszélve...

– Ők sem kértek föl tanácsadásra, de ha így lenne, azt mondanám nekik: még várjanak. Figyeljék, hogyan alakulnak a dolgok, egyelőre dolgozzanak csak saját karakterükön, tegyék láthatóvá, éppen a reményvesztettek számára, hogy vannak elképzeléseik, kádereik, külföldi kapcsolatrendszerük. Tegyék hihetővé, hogy náluk a helyük. Aztán később döntsenek, hogyan és kikkel politizálnak.