Pannónia újkori Anonymusainak

Majd ötszáz lakás, irodák, több mint ezer ember él, lakik, dolgozik a nyolcvanemeletes New York-i Central Park közeli toronyépületben, ahol concierge-ként (recepció, porta) dolgozom immáron tizenkét éve.

Szinte mindennemű foglalkozási ág, hivatás megtalálható a lakók között: üzletember, író, japán híradás-technikai világcég elnök-tulajdonosa, agysebészprofesszor, május 25-én Budapesten fellépő világhírű hegedűművész, kosárlabdasztár, Victoria’s Secret-modell, valamint szigorú orosz SM-dominalányok. Emberek, lakók a világ minden tájáról, Észak- és Dél-Amerikából, Ausztráliából, Ázsiából, Afrikából, Európából. Valamennyi etnikum, filozófia, hit, vallás képviselve van, keresztény, hindu, zsidó, muzulmán, ateista, kwanzaa... fehérek, feketék, sárgák, kevert külső jelekkel élnek itt együtt harmóniában, békében, egyetértésben. Évente egyszer, egy kongresszusi teremben megtartott lakóbizottsági ülés, beszámoló, mérlegismertetés után, a harmincadik emeleten lévő éttermünkben kötetlen hangulatú, fehér asztalos összejövetelt tartanak, amelynek fedezetét a közös költségből utalják át.

A lakók közül néhányan üzleti, baráti kapcsolatban állnak, sokszor rajtunk keresztül hagynak írásos üzenetet egymásnak, de az utcáról érkezett ismerős, küldönc, küldeménykihordó is hagyhat ugyanilyet az erre a célra használt kétpéldányos nyomtatványon.

Egy roppant érdekes dolgot vettem észre röviddel munkába állásom után, amit azóta is kíváncsian figyelek. Bárki töltse is ki ezt az üzenőformulát, legyen bármily rövid is üzenete, mint mondjuk „hi, dear Ms., Mr., i have been here at... AM/PM”...”, valami felfoghatatlan, elképesztő dolgot művel a végén: minden esetben olvashatóan alákanyarítja a nevét!
Így ni:

Lődi Ákos
New York