Oszkó Péter: A választásra összeáll majd egy egységes erő

– Mit tanácsolna Matolcsy Györgynek?

– Sokszor elmondtam, miért tartom teljesen elhibázottnak a jelenlegi gazdaságpolitikát. De Matolcsy György nem kíváncsi a javaslataimra. Tehát nemcsak szakmai kérdésekben tér el a véleményünk, hanem abban is: szerintem érdemes meghallgatni másokat a döntések előtt.

– Tavaly jobboldali médiakörök még azt hangoztatták: Oszkó Péter is úgy véli, jó irányba tart az ország. Igaz, nem pontosan ezt mondta, noha az is tény: optimistább volt akkor.

– Mert akkoriban hozta nyilvánosságra a kormány a Széll Kálmán tervet: jó néhány pontjával ugyan nem értettem egyet, ám bizonyos elmozdulást láttam benne a korábbi hibákhoz képest. Azt hittem, lezárulhat az eszeveszett fantáziálások kora, s a kormány végre a valódi problémákat kezeli majd. Nem így lett. Semmi sem valósult meg a tervből.

– Azóta sincs koherens gazdasági program. A kormányzat „magyarázata”: a költségvetési szigor nem hagy teret a gazdaságélénkítésre. Csakhogy a hiány koncepció nélküli, öncélú leszorítása hosszú távon is ellehetetleníti a növekedést, nem?

– Pontosan így van. Ha nincsenek gyarapodást ösztönző intézkedések, egyre kisebb állami bevétel mellett kell befoltozni a büdzsén keletkezett lyukakat. Ami idővel még nehezebben megy majd. Vagyis: a gazdaság lefelé tartó spirálba kerül.

– Ráadásul mivel a kormányt nem érdeklik a számok, a tények – csak az „unortodox” hagymáz –, nehéz kikerülni az örvényből. Kínos és nevetséges, ahogy Matolcsy kétszer nekifutott a legutóbbi megszorító csomagnak. Az viszont inkább hazardírozás, hogy a 2013-as költségvetést a megszavazása után már korrigálni kellett.

– A Haza és Haladás úgy számolt: több százmilliárdos kockázat is lehet a büdzsében. A kormányban szikrányi elhivatottság sincs. Azt gondolják, az EU békén hagyja őket, s megszabadulhatnak a túlzottdeficit-eljárástól – ami súlyos teher nekik –, ha felrajzolnak egy pályát formális számokból.

– Akár igazuk is lehet? Elég lesz ennyi Brüsszelnek, hogy ne függessze fel a kohéziós alapokat?

– Nem hinném, de nem szeretnék jósolni. Minden azon múlik, mennyire tartja hitelesnek a kormányzati „számháborút” az Európai Bizottság. És mennyire tart attól, hogy a magyar kormány ugyanúgy megszegi az ígéreteit, mint eddig.

– Tegyük fel, az unió elfogadja a magyar büdzsét, és megszünteti az eljárást. Ezzel visszanyernénk a piacok és a befektetők bizalmát? Vagy ehhez már IMF-megállapodás is kell?

– Igen, kell hozzá. Orbánékról ugyanis már senki sem hiszi el, hogy képesek előállni koherens, meggyőző programmal, és azt következetesen végigvinni külső segítség nélkül. A bizalom helyreállítása persze hosszú idő.

– Ahogyan a gazdaság élénkítése is az. Egyes vélemények szerint az elhibázott éveket mindig dupla annyi idő helyrehozni. Ha ezt vesszük: a következő kormány csak a „romeltakarítást” végzi majd?

– Kétségtelen: az elmaradó beruházások negatív hatása csak később érezhető. Éppen akkor, amikor egy új kormány megkezdené a munkáját. De kellően széleskörű felhatalmazással az új kabinet néhány év alatt helyrehozhatja a károkat, s közben beindíthatja a növekedést. Bajnai Gordon kormányának idején hat százalékos recesszióból fordítottuk növekedésbe a gazdaságot, és tartottuk a költségvetési deficitet. Nyilván készülni kell a hatékony kormányzásra. A jelenlegi politikai vezetéstől már senki sem vár változásokat. Úgyhogy az ellenzéknek kell megmutatnia: van más út.

– Az MSZP nemrég bemutatta a gazdasági programját: a főbb irányvonalakat a kiszámíthatóság erősítésében, a kkv-szektor támogatásában, a jogbiztonság visszaállításában jelölték ki. Egyezik a Haza és Haladás Egyesület elképzeléseivel?

– Nagyvonalakban igen. Néhol eltérnek a számításaink. De ezek a különbözőségek nem áthidalhatatlanok.

– Vagyis egy gazdasági program kapcsán összefognának az MSZP-vel is?

– Furcsa lenne, ha én zárkóznék el az együttműködéstől, aki korábban a szocialisták által támogatott kormány pénzügyminisztere voltam. Egyébként pedig igaztalannak és álszentnek tartom azt a „trendet”, hogy mindenki bűnös, aki az elmúlt huszonkét évben tenni akart az országért. Nyilván különbséget kell tenni hibák és eredmények, hibázók és jól teljesítők között. De sokkal nagyobb a felelőssége annak, aki a „lelátóról” csendben figyelte az eseményeket, most pedig kígyót-békát kiabál válogatás nélkül bárkire, aki feladatot vállalt a múltban. Biztos vagyok benne, hogy a szocialisták is képesek felismerni, mit rontottak el, és tanulni is tudnak a hibáikból. Fel sem vetődött, hogy ne lehetnének a potenciális partnereink. Miként az sem vitatható, hogy Magyarországon szükség van egy sikeres baloldali tömegpártra.

– Ehhez képest az Együtt 2014 vezetői – Bajnai Gordon, Juhász Péter, Kónya Péter – épp a napokban jelentették ki sajtótájékoztatón: a pártok közül először az LMP-t keresik meg, mert az MSZP-vel „még tisztázandó a viszonyuk”.

– Hagyjunk egy kis időt mindenkinek, hogy cizelláltabbá váljon a véleménye. A következő időszak arról szól, hogy mindenki keresi a helyét, és próbálja kijelölni a határokat. Az egyes szervezeteknek dönteniük kell, mennyire adják fel az identitásukat, és mekkora kompromisszumokra hajlandók az összefogásért. Most még nem kell mindenkinek egységes álláspontot képviselnie: előbb megvitatunk, és csak aztán kötünk egyezségeket. A választásokra összeáll majd egy egységes alternatív erő.

– Nem lesz az késő? Ön mondta, a kormányzásra készülni kell, és ki kell dolgozni a közös programot is. Vagy gondolja, egyszerű összeegyeztetni például az önök liberálisabb irányvonalát a Szolidaritás által támogatott erősen baloldali gazdaságpolitikával?

– A Haza és Haladás Alapítvány kutatóprogramot indított a mélyszegénység felszámolására. Nem igaz tehát, hogy nem foglalkozunk a lecsúszó rétegekkel és az elnyomorodással. Mint ahogy az sem igaz, hogy a Szolidaritás nem érti a piacgazdaság összefüggéseit. Kis túlzással: gyerekjáték lesz a közös programalkotás. Egyáltalán nem olyan távoliak az elképzeléseink. És mivel mindnyájunknak az észérvek a fontosak, képesek leszünk az egyezségre. A Fidesz meg is könnyítette a helyzetünket: olyan égbekiáltóan súlyos hibákat követett el, amelyeket csakis egységesen orvosolhatunk. Másfelől: az ellenzéki erőtér viták sorozatával rendeződik véglegessé. Így ma még nincs miért hiányolni az összefogást, sem a közös programot.