Orbán hazaszeretetével tengelyt akaszt az uniós világban

A szerző, Reiner Liesenger, aki jogi okokból álnéven publikál, emlékeztet arra, hogy az EP-ben a baloldalt és a liberálisokat aggasztják a magyarok, pedig a magyar gazdaság nem pazarló, de az ország megpróbálja érvényesíteni érdekeit még a nemzetközi konszernek ellenében is. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta egyre élesebb és hidegebb szél fúj Budapest irányába Brüsszel felől. Pedig előtte a szocialista-balliberális uralom gazdasági összeomlást idézett elő, ez lett Orbán öröksége. A politikus uniós mércével mérve nem hagyományos eszközöket alkalmaz a posztkommunista-oligarchia feltörésére. Ő azonban mindenek előtt magyar hazafi, de hazaszeretetével tengelyt akaszt az uniós világban.

Azt ugyanakkor komolyan kell venni, hogy a konzervatív Reding lehetségesnek tartja a szavazati jog felfüggesztését jelentő 7. cikkely alkalmazását. Ez azonban végzetesen emlékeztet az Ausztria elleni 2000-es fellépésre. Azzal a különbséggel, hogy akkor nem a Bizottság, hanem a többi 14 tagállam fordult a 15-kel szembe. Orbánnak most diktatórikus vonásokat hánynak a szemére, miközben csupán kihasználja többségét, hogy alapjaiban reformálja meg az országot és bevégezze a 89/90-es forradalmat. Ám továbbra is a Fidesz vezeti a népszerűségi listákat.

A kommentár cáfolja, hogy Orbán kötőfékre venné a médiát, a szektor átalakítása ugyanis már régóta időszerű volt. A sztálini alkotmányt is már jó ideje meg kellett volna reformálni. Azon kívül nem európaellenes a Nemzeti hitvallás sem, sokkal inkább felelősségvállalást jelent a határon túl élő 3,5 millió magyarért, egyáltalán nem követeli a határok felülvizsgálatát. Mellesleg a német és az amerikai alkotmány is népszavazás nélkül lépett hatályba. Abban sincs semmi különös, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs olyan széles jogköre, mint a hasonló német testületé. Orbán ostorozása folytatódik, de ez az előítélet nem befolyásolja az autóipart. Márpedig a fejlesztések nem csak Orbánt és Matolcsyt teszik derűlátóvá.