Orbán Brüsszelt ócsárolja, de annak adományaitól függ
A Financial Times kommentárja szerint nem pontos, amikor egyesek alakuló tekintélyelvű tengelyről, illetve arról beszélnek, hogy Lengyelország lesz az új Magyarország. Az autokrata Orbán Viktor ugyanis zavaró tényező, a lengyelek viszont komoly játékosok az európai geopolitikában.
A ki nem mondott félelem az, hogy a földrészen azoknak áll a zászló, akik a hazai lakosság elsődlegességét hirdetik. Budapesten és Varsón kívül Kelet-Európában másutt is becsapják az ajtót a menekültek előtt. A nyugati vezetők közben egyre inkább azzal vannak elfoglalva, hogy feltartóztassák, illetve megbékítsék a bevándorlás ellenes populizmust. A félelem politikája egyszerre torzít és fertőz.
A Jog és Igazságosság tovább akar menni annál, hogy szavatolja a nemzet etnikai és vallási egyszínűségét a feltételezett muzulmán hordákkal szemben. A demokráciát a többség akarataként újraértelmezi, amint az oly gyakran megesik tekintélyelvűeknél. Ezért állítják párhuzamba Orbánnal, aki a fékek és ellensúlyok elleni támadással egyfajta sablont alakított ki. A képletet a szakadatlan idegengyűlölet, a jogállam figyelmen kívül hagyása, államilag irányított gazdaság és az egyre erősebb antiszemitizmust megengedő környezet egészít ki.
Ám Lengyelországban nagyobb a tét, mert az unió 6. legerősebb gazdaságáról és a Nato kulcsállamáról van szó, amely a demokrácia világító tornyának számít. Varsó nem követi vakon a magyar példát. Az EU-s támogatások legnagyobb kedvezményezettjeként nem akar Budapest hibájába esni, hogy elűzze a külföldi magánbefektetőket. Mert bármennyire is menetrendszerűen ócsárolja Orbán Brüsszelt, annak adományaitól függ. A magyar gazdaságot a közösségi pénzek az éves GDP 6 %-nak megfelelő összeggel támasztják meg. Azután a magyar kormányfő nem tudja leplezni csodálatát Putyin iránt, Kaczynski ellenben súlyos fenyegetést lát Moszkvában.
Nem lehet elvitatni a Jog és Igazságosságtól egy sor belpolitikai törekvésének jogosságát, ám az unió klub, amelynek vannak szabályai. És a szövetségesek joggal emelik fel a hangjukat, amikor arról van szó, hogy a hatalom összpontosítása a kormánypárt részéről kiállja-e a politikai pluralizmus próbáját. A Bizottság persze nem tehet sokkal többet annál, hogy a nyugtalanságát hangoztatja. Viszont nem szabad alábecsülni a nyilvános bírálat erejét. Akár tetszik, akár nem Lengyelország jóléte és biztonsága a liberális gondolkodású partnereken múlik. A helyzetnek van még egy ironikus eleme: Orbán és Kaczynski kirohan az idegenek ellen, ám nyugaton akadnak, akik manapság már megkérdőjelezik, hogy volt-e értelme a keleti bővítésnek. Talán mond valamit, hogy a szélsőjobbos populisták által ördögként lefestett bevándorlók Nagy-Britanniában nem szírek, hanem románok, bolgárok, és igen, magyarok és lengyelek.
(Szelestey Lajos/Klubrádió)
